| 1. | Történt ezután, hogy meghalt Náhás, az Ammon fiainak királya, és uralkodék az ő fia helyette. |
| 2. | És monda Dávid: Minden jóval leszek a Náhás fiához, Hánunhoz, mert az ő atyja is jól tett volt velem. Ezért Dávid követeket külde őhozzá, akik vigasztalnák őt az ő atyjának [halála] miatt; és elmenének a Dávid szolgái az Ammon fiainak földjére Hánunhoz, hogy őt vigasztalnák. |
| 3. | Akkor mondának az Ammon fiainak főemberei Hánunnak: Azt hiszed-e, hogy Dávid atyád iránti tiszteletből küldött hozzád vigasztalókat? Avagy nem azért jöttek-e az ő szolgái hozzád, hogy a földet megvizsgálják, elpusztítsák és kikémleljék? |
| 4. | Megfogatá azért Hánun a Dávid szolgáit és azokat megnyíratá, és ruhájukat félig elmetszeté az ő derekukig, és úgy bocsátá el őket. |
| 5. | Elmenének pedig és értesíték Dávidot, hogy mi történt a férfiakkal. És külde eléjük (mert azok a férfiak felette nagy gyalázattal illettettek vala), és ezt üzené a király: Maradjatok Jerikóban, míg szakállatok megnő, akkor jöjjetek hozzám! |
| 6. | Látván pedig az Ammon fiai, hogy tisztességtelen dolgot cselekedtek vala Dáviddal, küldének Hánun és az Ammon fiai ezer talentum ezüstöt, hogy fogadjanak szekereket és lovagokat Mezopotámiából, a szíriai Maakából és Sóbából. |
| 7. | Fogadának azért maguknak harminckétezer szekeret, Maakának királyát is az ő népével együtt, akik eljövének és tábort járának Medeba előtt. Az Ammon fiai is összegyűlének az ő városaikból, és jövének az ütközetre, |
| 8. | Amit mikor meghallott Dávid, elküldé Joábot és a vitézek egész seregét. |
| 9. | És az Ammon fiai kimenvén csatarendbe állának a város kapuja előtt; amely királyok pedig [segítségre] jöttek vala, külön valának a mezőn. |
| 10. | Látván pedig Joáb, hogy mind elöl, mind hátul ellenség állana, kiválaszta az egész Izrael harcosai közül [egynéhányat], és a szíriabeliek ellen rendelé. |
| 11. | A nép többi részét pedig testvérére, Abisaira bízá, és [ezek] az Ammon fiaival állának szembe. |
| 12. | És monda: Ha a szíriabeliek rajtam erőt vennének, légy segítségemre; ha pedig az Ammon fiai rajtad vennének erőt, én is megsegéllek! |
| 13. | Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, ami neki tetszik! |
| 14. | Harcra indula azért Joáb és az ő hada a szíriabeliek ellen, akik őelőtte megfutamodának. |
| 15. | Az Ammon fiai pedig mikor látták, hogy megfutamodának a szíriabeliek, ők is megfutamodának Abisai elől, az ő testvére elől, és a városba menekülének; Joáb pedig visszatért Jeruzsálembe. |
| 16. | Látván pedig a szíriabeliek, hogy az Izrael előtt megverettetének, követeket küldének és kihozatták a szíriabelieket, akik a folyóvizen túl laknak vala, és Sófák, a Hadadézer seregeinek vezére volt az elöljárójuk. |
| 17. | Mikor pedig hírül adák Dávidnak, összegyűjté az egész Izraelt, és a Jordán vizén átmenvén hozzájuk érkezék, és csatarendbe állott ellenük. És mikor csatarendbe állott Dávid a szíriabeliek ellen, ők is megütközének ővele. |
| 18. | De a szíriabeliek megfutamodának Izrael elől, és levága Dávid a szíriabeliek közül hétezer szekeret és negyvenezer gyalogot; annak felette Sófákot, a sereg vezérét is megölé. |
| 19. | Mikor pedig látták a Hadadézer szolgái, hogy Izrael előtt legyőzetének, békét kötöttek Dáviddal és szolgálának neki, és nem akarák többször a szíriabeliek megsegélleni az Ammon fiait. |