| 1. | Támada pedig a Sátán Izrael ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izraelt. |
| 2. | Monda azért Dávid Joábnak és a nép elöljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izraelt Beersebától fogva Dánig, és hozzátok hozzám, hadd tudjam számát! |
| 3. | Akkor monda Joáb: Az Úr százennyivel szaporítsa meg az ő népét, amennyien vannak! Avagy nem mind a te szolgáid-e azok, uram, király? S miért tudakozza ezt az én uram? Miért lenne Izraelnek büntetésére? |
| 4. | De a király szava erősebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és bejárta egész Izraelt; azután megtért Jeruzsálembe. |
| 5. | És megjelenté Joáb a megszámlált népnek számát Dávidnak. És volt az egész Izrael [népének száma] ezerszer ezer és százezer fegyverfogható férfi. A Júda fiai [közül] pedig négyszázhetvenezer fegyverfogható férfi. |
| 6. | A Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjük, mert sehogy sem tetszett Joábnak a király parancsolata. |
| 7. | Sőt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izraelt. |
| 8. | Monda pedig Dávid az Istennek: Igen vétkeztem, hogy ezt művelém: most azért bocsásd meg a te szolgád vétkét, mert felette esztelenül cselekedtem! |
| 9. | Akkor szóla az Úr Gádnak, a Dávid prófétájának, mondván: |
| 10. | Eredj el, szólj Dávidnak ekképpen: Ezt mondja az Úr: Három dolgot teszek elődbe, válassz magadnak azok közül egyet, hogy azt cselekedjem veled! |
| 11. | Elméne azért Gád [próféta] Dávidhoz, és monda neki: Ezt mondja az Úr: Válassz magadnak! |
| 12. | Vagy három esztendeig való éhséget, vagy hogy három hónapig emésztessél ellenségeid által és a te ellenséged fegyvere legyen rajtad, vagy az Úr fegyvere és a döghalál három napig [kegyetlenkedjék] földedben, és az Úr angyala pusztítson Izrael minden határaiban! Azért lássad most, mit feleljek annak, aki engem hozzád küldött! |
| 13. | És monda Dávid Gádnak: Nagy az én szorongattatásom! Hadd essem inkább az Úr kezébe (mert igen nagy az ő irgalmassága), és ne essem emberek kezébe! |
| 14. | Bocsáta azért az Úr döghalált Izraelre, és meghalának Izrael közül hetvenezren. |
| 15. | Bocsáta annak felette angyalt az Úr Jeruzsálemre, hogy elpusztítaná azt. És mikor vágná [a népet], meglátá az Úr és könyörüle az [ő] veszedelm[ükö]n, és monda a pusztító angyalnak: Elég immár, szűnjél meg! Az Úrnak angyala pedig áll vala a jebuzeus Ornánnak szérűjénél. |
| 16. | Akkor Dávid felemelé az ő szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, amelyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, zsákba öltözvén, az ő orcájukra. |
| 17. | És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én számláltattam-e meg a népet? Én vagyok, aki vétkeztem és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? Oh, én Uram, Istenem, forduljon ellenem a te kezed, és az én házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a csapás! |
| 18. | Akkor szóla az Úr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid és építsen oltárt az Úrnak a jebuzeus Ornán szérűjén. |
| 19. | Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, melyet az Úr nevében szólott vala. |
| 20. | Mikor pedig Ornán hátratekintvén látta az angyalt, ő és az ő négy fia, akik vele valának, elrejtőzének (Ornán pedig búzát csépel vala). |
| 21. | És juta Dávid Ornánhoz. Mikor pedig feltekintett vala Ornán, meglátta Dávidot, és kimenvén a szérűről, meghajtá magát Dávid előtt, arccal a földre. |
| 22. | És monda Dávid Ornánnak: Add nekem e szérűhelyet, hogy építsek oltárt rajta az Úrnak; igaz árán adjad nekem azt, hogy megszűnjék e csapás a népen. |
| 23. | Monda Ornán Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, a király azt cselekedje, ami neki tetszik; sőt az ökröket is odaadom égő áldozatul, és fa helyett a cséplőszerszámokat, a gabonát pedig ételáldozatul; mindezeket [ajándékul] adom! |
| 24. | És monda Dávid király Ornánnak: Nem úgy, hanem igaz áron akarom megvenni tőled; mert ami a tied, nem veszem el [tőled] az Úrnak, és nem akarok égő áldozattal áldozni neki a máséból. |
| 25. | Ada azért Dávid Ornánnak a szérűért hatszáz aranysiklust. |
| 26. | És építe ott oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék égő és hálaáldozatokkal, és segítségül hívá az Urat, aki meghallgatá őt, mennyből tüzet [bocsátván] az égő áldozat oltárára. |
| 27. | És parancsola az Úr az angyalnak, és betevé az ő kardját hüvelyébe. |
| 28. | Abban az időben, mikor látta Dávid, hogy az Úr őt meghallgatta a jebuzeus Ornán szérűjén, áldozék ott. |
| 29. | (Az Úr sátora pedig, amelyet csinált vala Mózes a pusztában, és az égő áldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán vala. |
| 30. | És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától.) |