| 1. | És szóla tesbites Illés a Gileád lakói közül Akhábnak: Él az Úr, az Izrael Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen, hanem csak az én beszédem szerint. |
| 2. | És lőn az Úrnak beszéde őhozzá, mondván: |
| 3. | Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé [folyik]. |
| 4. | És a patakból lesz neked italod; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott. |
| 5. | Elméne azért, és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; és elméne és leüle a Kérith patakja mellett, amely a Jordán felé [folyik]. |
| 6. | És a hollók hoztak neki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott. |
| 7. | És lőn néhány nap múlva, hogy kiszáradt a patak, mert nem volt eső a földre. |
| 8. | És lőn az Úrnak beszéde őhozzá, mondván: |
| 9. | Kelj fel, és menj el Sareptába, amely Szidonhoz tartozik, és légy ott; íme, megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. |
| 10. | És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, íme egy özvegyasszony volt ott, aki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda neki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nekem valami edényben, hogy igyam. |
| 11. | De mikor az elment, hogy [vizet] hozzon, utánakiáltott, és monda neki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben. |
| 12. | Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi [sült] kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és hazamegyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük, és azután meghaljunk. |
| 13. | Monda pedig neki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nekem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss; |
| 14. | Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ad a földnek színére. |
| 15. | És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként. |
| 16. | A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott Illés által. |
| 17. | És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélegzete is elállott. |
| 18. | Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat? |
| 19. | És monda neki: Add ide a te fiadat! És ő elvevé azt az ő kebléről, és felvivé a felházba, amelyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté. |
| 20. | Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, akinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd? |
| 21. | És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét őbelé! |
| 22. | És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede. |
| 23. | És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad! |
| 24. | És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon igazság. |