| 1. | Volt egy ember Ramataim-Cofim-ból, az Efraim hegységéről való, és az ő neve Elkána vala, Jerohámnak fia, ki Elihu fia, ki Tohu fia, ki Sof fia volt; efraimita vala. |
| 2. | És két felesége volt neki, az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hívták. Peninnának gyermekei valának, de Annának nem valának gyermekei. |
| 3. | És ez az ember felmegy vala esztendőnként az ő városából, hogy imádkozzék és áldozatot tegyen a Seregek Urának Silóban. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás valának az Úrnak papjai. |
| 4. | És azon a napon, melyen Elkána áldozni szokott, Peninnának, az ő feleségének, és minden fiának és leányának [áldozati] részt ad vala. |
| 5. | Annának pedig kétakkora részt ad vala, mivel Annát [igen] szerette, de az Úr bezárá az ő méhét. |
| 6. | Igen bosszantja vala pedig [Annát] vetélkedő társa, hogy felingerelje, mivel az Úr bezárá az ő méhét. |
| 7. | És így történt ez esztendőről esztendőre; valahányszor felment az Úrnak házába, ekképpen bosszantá őt, ő pedig sír vala, és semmit sem evék. |
| 8. | És monda neki Elkána, az ő férje: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi felett bánkódol szívedben? Avagy nem többet érek-e én neked tíz fiúnál? |
| 9. | És felkele Anna, minekutána evének Silóban, és minekutána ivának (Éli pap pedig az Úrnak templomában az ajtófélnél ül vala székében), |
| 10. | És lelkében elkeseredve könyörge az Úrnak, és igen sír vala. |
| 11. | És fogadást tőn, mondván: Seregeknek Ura, ha megtekinted a te szolgálóleányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgálóleányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgálóleányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az ő fejét soha! |
| 12. | Mivelhogy pedig hosszasan imádkozék az Úr előtt, Éli figyel vala az ő szájára; |
| 13. | És mivel Anna szívében könyörge (csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallható), Éli gondolá, hogy részeg. |
| 14. | Monda azért neki Éli: Meddig leszel részeg? Távolítsd el mámorodat magadtól. |
| 15. | Anna pedig felele, és monda neki: Nem, uram, bánatos lelkű asszony vagyok én; sem bort, sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt. |
| 16. | Ne tartsd a te szolgálóleányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességéből szólottam eddig. |
| 17. | És felele Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izraelnek Istene adja meg a te kérésedet, amelyet kértél tőle! |
| 18. | Ő pedig monda: Legyen kedves előtted a te szolgálóleányod! És elméne az asszony az ő útjára, és evék, és arca nem vala többé [szomorú]. |
| 19. | És reggel felkelének, és minekutána imádkozának az Úr előtt, visszatértek, és elmenének haza Rámába. És ismeré Elkána az ő feleségét, Annát, és az Úr megemlékezék róla. |
| 20. | És történt idő múltával, hogy terhes lőn Anna, és szüle fiat, és nevezé őt Sámuelnek, mert [úgymond] az Úrtól kértem őt. |
| 21. | És mikor felméne a férfi, Elkána, és az ő egész háznépe, hogy bemutassa az Úrnak esztendőnként való áldozatát és fogadását: |
| 22. | Anna nem ment fel, hanem monda férjének: Mihelyt a gyermeket elválasztom, felviszem őt, hogy az Úr előtt megjelenjen, és ott maradjon örökké. |
| 23. | És monda neki Elkána, az ő férje: Cselekedjél úgy, amint neked tetszik, maradj [itthon], míg elválasztod; csakhogy az Úr teljesítse be az ő beszédét! [Otthon] marada azért az asszony, és szoptatta gyermekét, amíg elválasztá. |
| 24. | És minekutána elválasztotta, felvivé magával, három tulokkal, egy efa liszttel és egy tömlő borral, és bevivé őt az Úrnak házába Silóban. A gyermek pedig [még igen] kicsiny vala. |
| 25. | És levágták a tulkot, és a gyermeket Élihez vitték. |
| 26. | Ő pedig monda: Oh, uram! Él a te lelked, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állott melletted, és könyörgött az Úrnak. |
| 27. | Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amelyet tőle kértem. |
| 28. | Most azért én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve! És imádkozának ott az Úrhoz. |