| 1. | Akkor elővevé Sámuel az olajos szelencét, és az ő fejére tölté, és megcsókolá őt, és monda: Nem úgy van-e, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az ő öröksége felett? |
| 2. | Mikor azért te most elmégy tőlem, találkozni fogsz két emberrel a Ráhel sírja mellett, Benjámin határában, Selsáhnál, akik azt mondják neked: Megtalálták a szamarakat, melyeknek keresésére indultál vala; és íme, a te atyád felhagyott már a szamarakkal, és miattatok aggódik, mondván: Mit tegyek a fiamért? |
| 3. | És mikor onnan továbbmégy, és a Tábor tölgyfájához jutsz, három ember fog téged ott találni, kik Bételbe mennek fel Istenhez: az egyik három gödölyét visz, a másik visz három egész kenyeret, és a harmadik visz egy tömlő bort. |
| 4. | És azok békességesen köszöntenek téged, és két kenyeret adnak neked; te pedig vedd el azokat kezükből. |
| 5. | Azután eljutsz az Isten hegyére, hol a filiszteusok előőrsei vannak. Mikor pedig bemégy oda a városba, a próféták seregével fogsz találkozni, kik a hegyről jőnek le, előttük lant, dob, síp és hárfa lesz, és ők maguk prófétálnak. |
| 6. | Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velük együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszel. |
| 7. | Mikor pedig [mind] e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mindazt, ami csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van. |
| 8. | Most azért menj le énelőttem Gilgálba, és íme, én lemegyek tehozzád, hogy égő áldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és [akkor] tudtodra adom, hogy mit cselekedjél. |
| 9. | És lőn, amint hátrafordult, hogy Sámueltől eltávozzék, elváltoztatá Isten az ő szívét, és azon a napon beteljesedének mindazok a jelek. |
| 10. | És mikor elmenének ama hegyre, íme, a prófétáknak serege vele szembejöve, és az Istennek lelke őreá szálla, és prófétála őközöttük. |
| 11. | És lőn, hogy mindazok, kik ismerték őt annak előtte, mikor látták, hogy íme, a prófétákkal együtt prófétál, monda a nép egymás közt: Mi lelte Kisnek fiát? Avagy Saul is a próféták közt van? |
| 12. | És felele egy közülük, és monda: Ugyan kicsoda az ő atyjuk? Azért lőn példabeszéddé: Avagy Saul is a próféták közt van? |
| 13. | És mikor elvégezé a prófétálást, felment a hegyre. |
| 14. | Saulnak nagybátyja pedig monda neki és a szolgájának: Hol jártatok? És ő monda: A szamarakat kerestük, de mivel sehol sem láttuk, Sámuelhez menénk. |
| 15. | Akkor monda Saulnak a nagybátyja: Ugyan mondd meg nekem, mit mondott nektek Sámuel! |
| 16. | És monda Saul a nagybátyjának: Nyilván megmondotta nekünk, hogy a szamarakat megtalálták. De amit Sámuel a királyságról mondott, nem beszélte el neki. |
| 17. | És összehívta Sámuel a népet Mispába az Úrhoz. |
| 18. | És monda Izrael fiainak: Így szól az Úr, Izraelnek Istene: Én hoztam ki Izraelt Egyiptomból, és én szabadítottalak meg titeket az egyiptombeliek kezéből és mindamaz országok kezéből, melyek sanyargatának titeket. |
| 19. | Ti pedig most megvetettétek a ti Isteneteket, aki megszabadított titeket minden bajaitokból és nyomorúságaitokból, és azt mondottátok neki: Adj királyt nekünk. Most azért álljatok az Úr elé a ti nemzetségeitek és ezreitek szerint. |
| 20. | És mikor előállatá Sámuel Izraelnek minden nemzetségét, kiválasztaték [sors által] a Benjámin nemzetsége. |
| 21. | Akkor előállatá a Benjámin nemzetségét az ő háza népei szerint, és kiválasztaték a Mátri háza népe, [azután] kiválasztaték Saul, Kisnek fia; és keresék őt, de nem találták meg. |
| 22. | Megkérdezték azért ismét az Urat: Vajon eljön-e ide az az ember? És az Úr monda: Íme, ő a holmik közé rejtőzék el. |
| 23. | Akkor elfutának, és előhozták őt onnan. És mikor a nép közé álla, kimagaslék az egész nép közül vállától kezdve felfelé. |
| 24. | És Sámuel monda az egész népnek: Látjátok-e, akit választott az Úr? Hogy nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Akkor felkiálta az egész nép, és monda: Éljen a király! |
| 25. | Sámuel pedig előadá a nép előtt a királyság jogát, és beírá egy könyvbe, és letevé az Úr elé. És elbocsátá Sámuel az egész népet, mindenkit a maga házához. |
| 26. | Azután Saul is elment haza Gibeába, és vele ment a sokaság, akiknek szívét Isten megindította vala. |
| 27. | [Némely] kaján emberek azonban [azt] mondák: Mit segíthet ez rajtunk? És megvetették őt, és ajándékot nem vivének neki. Ő pedig olyan volt, mintha [semmit sem] hallott volna. |