| 1. | Saul [harminc]éves volt, mikor királlyá lett; és mikor uralkodék az Izrael felett két esztendeig, |
| 2. | Választa Saul magának az Izrael közül háromezer [embert]; és kétezer Saullal vala Mikmásban és Bétel hegységén, ezer pedig Jonatánnal volt Gibeában, a Benjámin [városában]. A népnek többi részét pedig elbocsátá, kit-kit a maga hajlékába. |
| 3. | És Jonatán megveré a filiszteusoknak előőrsét, mely Gébában vala, és meghallották ezt a filiszteusok. Saul pedig megfúvatta a trombitát az egész országban, mondván: Hallják meg a zsidók! |
| 4. | És meghallotta egész Izrael, [hogy azt] mondák: Megverte Saul a filiszteusok előőrsét, és gyűlöletessé vált Izrael a filiszteusok előtt. A nép pedig egybegyűle Saul mellé Gilgálba. |
| 5. | Összegyűlének a filiszteusok is, hogy harcoljanak Izrael ellen; harmincezer szekér és hatezer lovas volt, a nép pedig [oly] sok volt, mint a tenger partján lévő föveny; és feljövének és tábort ütének Mikmásnál, Bét-Aventől keletre. |
| 6. | Mikor pedig Izrael férfiai látták, hogy bajban vannak, mert a nép szorongattatott, elrejtőzék a nép a barlangokba, a bokrok és kősziklák közé, sziklahasadékokba és vermekbe. |
| 7. | És a zsidók közül [némelyek] általmenének a Jordánon, Gád és Gileád földjére. Saul pedig még Gilgálban volt, és az egész nép, mely mellette vala, rettegett. |
| 8. | És várakozék hét napig, a Sámuel által meghagyott ideig, de Sámuel nem jött el Gilgálba, a nép pedig elszélede mellőle. |
| 9. | Akkor monda Saul: Hozzátok ide az égő áldozatot és a hálaáldozatokat. És égő áldozatot tőn. |
| 10. | És mikor elvégezte az égő áldozatot, íme, megérkezék Sámuel, és Saul eleibe ment, hogy köszöntse őt. |
| 11. | És monda Sámuel: Mit cselekedtél?! Saul pedig felele: Mikor láttam, hogy a nép elszélede mellőlem, és te nem jöttél el a meghagyott időre, a filiszteusok pedig összegyűlének [már] Mikmásban, |
| 12. | Azt mondám: Mindjárt reám törnek a filiszteusok Gilgálban, és én az Úrnak színe előtt még nem imádkozám; bátorságot vevék azért magamnak és megáldozám az égő áldozatot. |
| 13. | Akkor monda Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatát, melyet parancsolt neked, pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izrael felett. |
| 14. | Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, akit az ő népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt neked. |
| 15. | Felkele ezután Sámuel, és elment Gilgálból Benjámin [városába], Gibeába. És Saul megszámlálta a népet, mely körülötte található volt, mintegy hatszáz embert. |
| 16. | Saul pedig és az ő fia, Jonatán, és a nép, mely körülöttük található vala, Benjámin [városában], Gébában tartózkodának, és a filiszteusok Mikmásnál táborozának. |
| 17. | Akkor a filiszteusok táborából egy dúló sereg vált ki három csapatban: az egyik csapat az Ofra felé [vivő] útra fordult Suál földjének; |
| 18. | A másik csapat a Betoron felé [vivő] útra fordula; a harmadik csapat pedig a határ felé [vivő] útra fordult, mely a Sebóim völgyén át a pusztáig terjed. |
| 19. | És kovácsot egész Izrael földjén nem lehetett találni, mert a filiszteusok azt mondák: Ne csinálhassanak a zsidók szablyát vagy dárdát. |
| 20. | És egész Izraelnek a filiszteusokhoz kellett lemenni, hogy megélesítse ki-ki a maga kapáját, szántóvasát, fejszéjét és sarlóját, |
| 21. | (Minthogy megtompulának a kapák, szántóvasak, a háromágú villa és a fejszék), és hogy az ösztökét kiegyenesítsék. |
| 22. | Azért az ütközet napján az egész népnél, mely Saullal és Jonatánnal vala, sem szablya, sem dárda nem találtaték, hanem csak Saulnál és az ő fiánál, Jonatánnál volt található. |
| 23. | És a filiszteusok előőrse kijöve Mikmás szorosához. |