| 1. | És történt egy napon, hogy Jonatán, a Saul fia azt mondá szolgájának, aki az ő fegyverét hordozza vala: Jer, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, mely amott túl van. De atyjának nem mondá meg. |
| 2. | Saul pedig Gibea határában, a gránátfa alatt tartózkodék, mely Migron [nevű mezőn] van; és a nép, mely vele volt, mintegy hatszáz ember vala; |
| 3. | És Ahija [is], ki Silóban az efódot viseli, fia Akhitóbnak, az Ikábód testvérének, Fineás fiának, aki az Úr papjának, Élinek fia vala. És a nép nem tudta, hogy Jonatán eltávozék. |
| 4. | A szorosok között pedig, melyeken keresztül akara menni Jonatán a filiszteusok előőrséhez, volt egy hegyes kőszikla innen, és volt egy hegyes kőszikla túlfelől. Az egyiknek Bocéc, a másiknak pedig Sené volt a neve. |
| 5. | Az egyik sziklacsúcs északra volt, Mikmás átellenében, és a másik délre, Géba átellenében. |
| 6. | És monda Jonatán a szolgának, aki az ő fegyverét hordozá: Jer, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek előőrséhez, talán tenni fog az Úr értünk [valamit], mert az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást. |
| 7. | És fegyverhordozója felele neki: Tégy mindent a te szíved szerint. Indulj neki, íme, én veled leszek kívánságod szerint. |
| 8. | Jonatán pedig monda: Nosza, menjünk fel ez emberekhez, és mutassuk meg magunkat nekik! |
| 9. | Ha azt mondják nekünk: Várjatok meg, míg odaérkezünk tihozzátok, akkor álljunk meg helyünkön, és ne menjünk fel hozzájuk. |
| 10. | Ha pedig azt mondják: Jertek fel mihozzánk, akkor menjünk fel, mert az Úr kezünkbe adta őket. És ez legyen nekünk a jel. |
| 11. | Mikor pedig megmutatták magukat mindketten a filiszteusok előőrsének, mondának a filiszteusok: Íme, a zsidók kijődögélnek a barlangokból, ahova rejtőzének. |
| 12. | És szólának némelyek az előőrs emberei közül Jonatánnak és az ő fegyverhordozójának, és mondák: Jertek fel mihozzánk, és valamit mondunk nektek. Akkor monda Jonatán az ő fegyverhordozójának: Jöjj fel utánam, mert az Úr Izrael kezébe adta őket. |
| 13. | És felmászott Jonatán négykézláb, és utána az ő fegyverhordozója. És hullanak vala Jonatán előtt, és fegyverhordozója is öldököl utána. |
| 14. | És az első ütközet, melyben Jonatán és fegyverhordozója mintegy húsz embert ölének meg, egy hold földön egy fél barázda hosszányin volt. |
| 15. | És félelem támada a táborban, a mezőn és az egész nép között; az előőrs és a dúló sereg, azok is megrémülének, és a föld megrendüle; és Istentől való rettegés lőn. |
| 16. | És megláták a Saul őrei Benjámin [városában], Gibeában, hogy a sokaság elszéledett, és ide-oda elszóratott. |
| 17. | Akkor monda Saul a népnek, mely vele volt: Nosza, vegyétek számba [a népet], és vizsgáljátok meg, ki ment el miközülünk. És amikor számba vették, íme, Jonatán és az ő fegyverhordozója nem valának ott. |
| 18. | És monda Saul Ahijának: Hozd elő az Isten ládáját. Mert az Isten ládája akkor Izrael fiainál vala. |
| 19. | És történt, hogy amíg Saul a pappal beszéle, a filiszteusok táborában mind nagyobb lőn a zsibongás. Monda azért Saul a papnak: Hagyd abba, amit kezdettél. |
| 20. | És felkiálta Saul és a nép, mely vele volt, és elmenének az ütközetre. Ott pedig egyik a másik ellen harcola, [és] igen nagy zűrzavar lőn. |
| 21. | És azok a zsidók [is, kik] mint azelőtt is a filiszteusokkal valának, s velük együtt feljövének a táborba, és a körül valának, azok is Izrael népéhez [csatlakozának], mely Saul és Jonatán mellett vala. |
| 22. | És Izraelnek mindazon férfiai, kik elrejtőzének Efraim hegységében, mikor meghallották, hogy a filiszteusok menekültek, azok is üldözni kezdék őket a harcban. |
| 23. | És megsegíté az Úr azon a napon Izraelt. És a harc Bét-Avenen túl terjede. |
| 24. | És Izrael népe igen elepedett vala azon a napon, mert Saul esküvel kényszeríté a népet, mondván: Átkozott az, aki kenyeret eszik estvéig, míg bosszút állok ellenségeimen. Azért az egész nép semmit sem evék. |
| 25. | És az egész föld népe eljuta az erdőbe, hol méz vala a föld színén. |
| 26. | Mikor pedig a nép beméne az erdőbe, jóllehet folyt a méz, [mindazáltal] senki sem érteté kezét szájához, mert félt a nép az eskü miatt. |
| 27. | Jonatán azonban nem hallotta vala, hogy atyja megesketé a népet, és kinyújtá a vessző végét, mely kezében vala, és bemártotta azt a lépes mézbe, és kezét szájához vivé, és felvidulának az ő szemei. |
| 28. | Szóla pedig valaki a nép közül, és mondá: Atyád ünnepélyesen megesketé a népet, mondván: Átkozott az, aki csak kenyeret is eszik ma, és emiatt a nép kimerüle. |
| 29. | És monda Jonatán: Atyám bajba vitte az országot. Lássátok [mennyire] felvidulának szemeim, hogy ízlelék egy keveset ebből a mézből. |
| 30. | Hátha még a nép jól evett volna ma ellenségeinek zsákmányából, melyet talált! Vajon nem nagyobb lett volna-e akkor a filiszteusok veresége?! |
| 31. | És megverék azon a napon a filiszteusokat Mikmástól Ajálonig. És a nép nagyon kimerüle. |
| 32. | Akkor a nép a prédának esék, és fogának juhot, ökröt és borjúkat, és megölék a földön, és megevé a nép vérestől. |
| 33. | Megjelenték azért Saulnak, és mondának: Íme a nép vétkezik az Úr ellen, mert vérrel [elegy] eszik. Ő pedig monda: Hűtlenül cselekedtetek, gördítsetek azért most hozzám egy nagy követ. |
| 34. | Monda továbbá Saul: Menjetek el [mindenfelé] a nép között, és mondjátok meg nekik, hogy mindenki a maga ökrét és mindenki a maga juhát hozza énhozzám, és itt öljétek meg és egyétek meg, és nem fogtok vétkezni az Úr ellen, vérrel elegy evén. Akkor elhozta az egész nép, kézzel fogván ki-ki a maga ökrét azon éjjel, és ott megölék. |
| 35. | Saul pedig oltárt épített az Úrnak; azt az oltárt építé először az Úrnak. |
| 36. | És monda Saul: Menjünk le [ez] éjjel a filiszteusok után, és fosszuk ki őket virradatig, és senkit se hagyjunk meg közülük. Azok pedig mondának: [Amint] neked tetszik, [úgy] cselekedjél mindent! De a pap [azt] mondá: Járuljunk ide az Istenhez. |
| 37. | És megkérdezé Saul az Istent: Lemenjek-e a filiszteusok után? Izraelnek kezébe adod-e őket? De ő nem felelt neki azon a napon. |
| 38. | Monda azért Saul: Jertek ide mindnyájan, a népnek oszlopai, hogy megtudjátok és meglássátok, kiben volt ez a bűn ma. |
| 39. | Mert él az Úr, aki Izraelt oltalmazza, hogyha fiamban, Jonatánban volna is, meg kell halnia; és az egész nép közül senki sem felele neki. |
| 40. | És monda egész Izraelnek: Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig és az én fiam, Jonatán legyünk a másik oldalon. És válaszola a nép Saulnak: Amint neked tetszik, úgy cselekedjél. |
| 41. | Akkor szóla Saul az Úrnak, Izrael Istenének: Szolgáltass igazságot! És kiválasztaték Jonatán és Saul, a nép pedig megmeneküle. |
| 42. | És monda Saul: Vessetek sorsot közöttem és fiam, Jonatán között. És kiválasztaték Jonatán. |
| 43. | Akkor monda Saul Jonatánnak: Mondd meg nekem, mit cselekedtél. Jonatán pedig elbeszélte neki, és monda: A pálca végével, mely kezembe vala, ízlelék egy keveset a mézből. Itt vagyok, haljak meg! |
| 44. | És Saul monda: Úgy cselekedjék az Úr most és ezután is, hogy meg kell halnod, Jonatán. |
| 45. | A nép azonban monda Saulnak: Jonatán haljon-e meg, aki ezt a nagy szabadulást szerezte Izraelben? Távol legyen! Él az Úr, hogy egyetlen hajszála sem esik le fejéről a földre, mert Istennek [segedelmével] cselekedte ezt ma. Megváltá azért a nép Jonatánt, és nem hala meg. |
| 46. | Akkor Saul megtére a filiszteusok üldözéséből, a filiszteusok pedig az ő helyükre hazamenének. |
| 47. | Miután tehát Saul átvette a királyságot Izrael felett, hadakozék minden ellenségeivel mindenfelé: Moáb ellen és Ammon fiai ellen és Edom ellen és a cobeusok királyai ellen és a filiszteusok ellen; és mindenütt, ahol megfordula, keményen cselekedék. |
| 48. | És sereget gyűjtvén, megverte Amáleket, és megszabadítá Izraelt fosztogatóinak kezéből. |
| 49. | Valának pedig Saul fiai: Jonatán, Jisvi és Málkisua; és két leányának neve: az idősebbiknek Méráb és a kisebbiknek neve Mikál. |
| 50. | És Saul feleségét Akhinóámnak hívták, aki Akhimaás leánya volt. Seregének vezetőjét pedig Abnernek hívták, aki Saul nagybátyjának, Nérnek volt a fia; |
| 51. | Mert Kis, a Saul atyja és Nér, az Abner atyja, Abiel fiai valának. |
| 52. | A filiszteusok elleni háború pedig igen heves volt Saulnak egész életében, azért, ahol csak látott Saul egy-egy erős vagy egy-egy bátor férfit, azt magához fogadta. |