| 1. | És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban; |
| 2. | Senki sincs olyan szent, mint az Úr, Sőt, rajtad kívül senki sincs. Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk. |
| 3. | Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen. Szátokból ne jöjjön kérkedő szó, Mert mindentudó Isten az Úr, És a cselekedeteket ő ítéli meg. |
| 4. | Az erős kézíjasokat megrontja, És a roskadozókat erővel övedzi fel. |
| 5. | A megelégedettek bérért szegődnek el, Éhezők pedig nem lesznek. S míg a magtalan hét gyermeket szül, A sok gyermekű megfogyatkozik. |
| 6. | Az Úr öl és elevenít, Sírba visz és visszahoz. |
| 7. | Az Úr szegénnyé tesz és gazdagít, Megaláz s fel is magasztal. |
| 8. | Felemeli a porból a szegényt, És a sárból kihozza a szűkölködőt, Hogy ültesse hatalmasok mellé, És a dicsőségnek székét adja nekik. Mert az Úré a földnek oszlopai, És azokra helyezé a föld kerekségét. |
| 9. | Híveinek lábait megoltalmazza, De az istentelenek sötétségben némulnak el, Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert. |
| 10. | Az Úr, akik vele versengenek, megrontja, Mennydörög felettük az égben. Az Úr megítéli a földnek határait, Királyának pedig hatalmat ad, És felemeli felkentjének szarvát! |
| 11. | Elméne ezután Elkána Rámába az ő házához, a gyermek pedig az Úrnak szolgája lett Éli pap előtt. |
| 12. | Éli fiai azonban Béliál fiai valának, nem ismerék az Urat. |
| 13. | És a papoknak ez vala szokásuk a néppel szemben: ha mikor valaki áldozatot tesz vala, eljött a papnak szolgája, midőn a húst főzték, és a háromágú villácska az ő kezében vala. |
| 14. | És beüti vala a serpenyőbe, vagy üstbe, vagy fazékba, vagy edénybe, és mindent, amit a villácskával kihúz, magának veszi el a pap. Így cselekesznek egész Izraellel, kik odamennek Silóba. |
| 15. | És minekelőtte a kövérét megáldoznák, eljön a papnak szolgája, és azt mondja az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tőled főtt húst, hanem csak nyerset. |
| 16. | És ha az ember [azt] mondja neki: Hadd gyújtsák meg most a kövérét, azután vedd el, amint lelked kívánja: akkor azt mondják vala: [Semmiképpen] nem, hanem most adjad, mert ha nem, erővel elveszem. |
| 17. | Igen nagy volt azért az ifjaknak bűne az Úr előtt, mert az emberek megutálják vala az Úrnak áldozatát. |
| 18. | Sámuel pedig szolgál vala az Úrnak mint gyermek, gyolcs efóddal körülövezve. |
| 19. | És anyja kicsiny felsőruhát csinált vala neki, és felvivé neki esztendőnként, mikor férjével felment az esztendőnként való áldozat bemutatására. |
| 20. | És megáldá Éli Elkánát és az ő feleségét, és monda: Adjon az Úr neked magzatot ez asszonytól ahelyett, akiért könyörgött, és akit az Úrnak kért! És hazamenének. |
| 21. | És meglátogatá az Úr Annát, ki az ő méhében fogada, és szült három fiút és két leányt. És a gyermek Sámuel felnövekedék az Úrnál. |
| 22. | Éli pedig igen vén vala, és meghallá mindazt, amit fiai cselekesznek egész Izraellel, és hogy az asszonyokkal hálnak, kik a gyülekezet sátorának nyílása előtt szolgálnak. |
| 23. | Monda azért nekik: Miért cselekesztek ilyen dolgot? Mert hallom a ti gonosz cselekedeteiteket mind az egész néptől. |
| 24. | Ne [tegyétek] fiaim! Mert nem jó hír az, melyet hallok. Vétkessé teszitek az Úrnak népét. |
| 25. | Ha ember embertársa ellen vétkezik, megítéli az Isten; de ha az Úr ellen vétkezik az ember, ki lehetne érte közbenjáró? De nem hallgatának atyjuk szavára, mert az Úr meg akará őket ölni. |
| 26. | A gyermek Sámuel pedig folytonosan növekedék, és kedves volt mind az Úr, mind az emberek előtt. |
| 27. | És eljöve Istennek embere Élihez, és monda neki: Így szól az Úr: Nem jelentettem-e ki magamat atyád házának, midőn Egyiptomban a fáraó házában valának? |
| 28. | És kiválasztám őt papnak Izrael minden nemzetségei közül magamnak, hogy áldozzon az én oltáromon; hogy füstölőszert füstölögtessen, hogy az efódot előttem viselje; és atyád házára bíztam Izrael fiainak minden tüzes áldozatait. |
| 29. | Miért tapossátok meg az én véres áldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem [e] hajlékban? És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hizlaljátok az én népem, Izrael, minden áldozatának elejével. |
| 30. | Azért így szól az Úr, Izraelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké énelőttem jár; de most, [azt] mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban engem megutálnak, megutáltatnak. |
| 31. | Íme, napok jőnek, és levágom a te karodat és atyád házának karját, hogy ne legyen vén [ember] a te házadban. |
| 32. | És meglátod az [Isten] hajlékának szorongattatását mind ahelyett, ami jót cselekedett volna Izraellel; és nem lészen vén [ember] a te házadban soha. |
| 33. | Mindazonáltal nem fogok mindenkit kiirtani oltárom mellől teérted, hogy szemeidet emésszem és lelkedet gyötörjem; de egész házad népe férfikorban hal meg. |
| 34. | És az legyen előtted a jel, ami következik két fiadra, Hofnira és Fineásra, hogy egy napon halnak meg mind a ketten. |
| 35. | Támasztok azonban magamnak hűséges papot, ki kedvem és akaratom szerint cselekszik, és építek neki állandó házat, és az én felkentem előtt fog járni mindenkor. |
| 36. | És lészen, hogy mind az, aki megmarad a te házadból, eljön, hogy leboruljon előtte [egy] ezüstpénzecskéért és [egy] darab kenyérért, [és ezt] mondja: ugyan helyezz el engem a papi tisztségek egyikébe, hogy ehessem [egy] falat kenyeret. |