| 1. | És Dávid elméne Nóbba Akhimélek paphoz. Akhimélek pedig megrettenve ment Dávid elé, és monda neki: Mi dolog, hogy csak egyedül vagy, és senki sincs veled? |
| 2. | És monda Dávid Akhimélek papnak: A király bízott reám valamit, és monda nekem: Senki se tudja meg azt a dolgot, amiért elküldélek téged, és amit parancsoltam neked. Azért a szolgákat elküldém erre és erre a helyre. |
| 3. | Most azért, mi van kezednél? Adj öt kenyeret nekem vagy [egyebet], ami van. |
| 4. | És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér van, ha ugyan a szolgák tisztán tartották magukat, legalább az asszonytól. |
| 5. | Dávid pedig felele a papnak, és monda neki: Bizonyára el volt tiltva mitőlünk az asszony mind tegnap, mind azelőtt, mikor elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala (jóllehet az út közönséges): azért bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben. |
| 6. | Adott azért a pap neki szentelt [kenyeret], mert nem volt ott [más] kenyér, hanem csak szent kenyér, melyeket elvettek az Úrnak színe elől, hogy meleg kenyeret tegyenek a helyett azon a napon, amelyen az [előbbit] elvevék. |
| 7. | Vala pedig ott azon a napon Saul szolgái közül egy ember, ott tartózkodva az Úr előtt, akit Doégnak hívtak, [aki] edomita volt, Saul pásztorainak számadója. |
| 8. | És monda Dávid Akhiméleknek: Nincsen-e kezednél egy dárda vagy valami fegyver? Mert sem kardomat, sem fegyverzetemet nem hoztam magammal, mivel a király dolga sürgős vala. |
| 9. | És monda a pap: A filiszteus Góliátnak a kardja, akit te megöltél az Elah völgyében, ímhol van posztóba betakarva az efód mögött. Ha azt el akarod vinni, vidd el, mert azon kívül más nincsen itt. És monda Dávid: Nincs ahhoz hasonló, add ide azt nekem. |
| 10. | És felkele Dávid, és elfutott azon a napon Saul elől, és elment Ákhishoz, Gátnak királyához. |
| 11. | És mondának Ákhis szolgái neki: Vajon nem ez-e Dávid, annak az országnak királya? Vajon nem erről énekelték-e a körtáncban, mondván: Saul megverte az ő ezrét, Dávid is az ő tízezrét? |
| 12. | És mikor eszébe vevé Dávid ezeket a beszédeket, igen megrémüle Ákhistól, Gátnak királyától. |
| 13. | És megváltoztatá magaviseletét őelőttük, és őrjönge kezeik között, és irkál vala a kapuknak ajtajain, nyálát pedig szakállán folyatja alá. |
| 14. | És monda Ákhis az ő szolgáinak: Íme, látjátok, hogy ez az ember megőrült, miért hoztátok őt hozzám? |
| 15. | Szűkölködöm-e őrültekben, hogy idehoztátok ezt, hogy bolondoskodjék előttem? Ez jöjjön-e be házamba? |