| 1. | És volt egy ember a Benjámin [nemzetségéből], kinek neve vala Kis, Abielnek fia, ki Sérornak fia, ki Bekoráthnak fia, ki Afiákhnak fia, ki Benjámin [házából] való volt; igen tehetős ember vala. |
| 2. | És volt neki egy Saul nevű fia, ifjú és szép; őnála Izrael fiai közül senki sem volt szebb; vállától felfelé magasabb vala az egész népnél. |
| 3. | És elvesztek vala Kisnek, a Saul atyjának szamarai, és monda Kis Saulnak, az ő fiának: Végy magad mellé egyet a szolgák közül, és kelj fel, menj el, keresd meg a szamarakat. |
| 4. | És bejárá az Efraim hegységét, és bejárta Salisa földjét, de nem találták meg; és bejárták Sáálim földjét, de nem voltak ott; és bejárá Benjámin földjét, de nem találták meg. |
| 5. | Mikor pedig a Suf földjére jutottak, monda Saul az ő szolgájának, aki vele volt: Jer, térjünk vissza, nehogy atyám elvetve a szamarak gondját, miattunk aggódjék. |
| 6. | Az pedig monda neki: Íme, az Istennek embere most e városban van, és az az ember tiszteletben áll; mindaz, amit mond, beteljesedik. Most azért menjünk el oda, talán megmondja nekünk is a mi utunkat, hogy merre menjünk. |
| 7. | És monda Saul az ő szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk ez embernek? Mert a kenyér elfogyott tarisznyánkból, és nincsen mit vigyünk ajándékba az Isten emberének. Mi van nálunk? |
| 8. | A szolga pedig felele ismét Saulnak, és monda: Íme, van nálam egy ezüstsiklusnak negyedrésze, odaadom ezt az Isten emberének, hogy megmondja nekünk a mi utunkat. |
| 9. | Régen Izraelben azt mondák, mikor valaki elment Istent megkérdezni: Jertek, menjünk el a nézőhöz! Mert akit most prófétának neveznek, régen nézőnek hívták. |
| 10. | És Saul monda az ő szolgájának: Helyesen beszélsz. Jer, menjünk el! Elmenének azért a városba, hol az Istennek embere volt. |
| 11. | Amint pedig a város felhágóján menének, leányokkal találkozának, akik vizet meríteni jöttek ki, és mondának nekik: Itt van-e a néző? |
| 12. | És azok felelének nekik, és mondának: Igen, amott van előtted, siess azért, mert ma jött a városba, mivel ma lesz a népnek véres áldozata, ím e hegyen. |
| 13. | Amint a városba mentek, azonnal megtaláljátok, mielőtt felmenne a hegyre, hogy egyék; mert a nép nem eszik addig, míg ő el nem jön, mivel a véres áldozatot ő áldja meg, és azután esznek a meghívottak. Azért most menjetek fel, mert éppen most fogjátok őt megtalálni. |
| 14. | Felmenének azért a városba. És mikor a városban menének, íme, akkor jöve ki Sámuel velük szemben, hogy a hegyre felmenjen. |
| 15. | És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe egy nappal azelőtt, hogy Saul eljött, mondván: |
| 16. | Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földjéről, és kend fel őt fejedelmül az én népem, Izrael felett, hogy megszabadítsa az én népemet a filiszteusok kezéből; mert megtekintém az én népemet, mivel felhatott az ő kiáltása hozzám. |
| 17. | Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szóla neki az Úr: Íme, ez az az ember, akiről szólottam neked, ő uralkodjék az én népem felett. |
| 18. | Akkor Saul a kapu alatt Sámuelhez közeledék, és monda: Ugyan mondd meg nekem, hol van itt a néző háza. |
| 19. | Sámuel pedig felele Saulnak, és monda: Én vagyok az a néző. Menj fel előttem a hegyre, és egyetek ma énvelem, reggel pedig elbocsátlak téged, és megmondom neked mindazt, ami szívedben van. |
| 20. | A szamarak miatt pedig, melyek tőled ezelőtt három nappal elvesztek, ne aggódjál, mert megtaláltattak. És kié lesz mindaz, ami Izraelben becses? Avagy nem a tiéd és a te atyádnak egész házáé? |
| 21. | És Saul felele, és monda: Avagy nem benjáminita vagyok-e én, Izraelnek legkisebb törzséből való? És az én nemzetségem nem legkisebb-e Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért szólasz tehát hozzám ilyen módon? |
| 22. | Akkor Sámuel megfogta Sault és az ő szolgáját, és bevezette őket az étkező helyre, és nekik adta a fő helyet a meghívottak között, kik mintegy harmincan valának. |
| 23. | És monda Sámuel a szakácsnak: Hozd elő azt a darabot, melyet odaadtam neked, és amelyről azt mondám, hogy tartsd magadnál! |
| 24. | Akkor a szakács felhozta a combot és ami rajta volt, és Saul elé tevé. És ő monda: Ímhol a megmaradt rész, vedd magad elé és egyél, mert erre az időre tétetett az el számodra, mikor mondám: Meghívtam a népet. Evék azért Saul azon a napon Sámuellel. |
| 25. | És miután lejöttek a hegyről a városba, a felházban beszélgetett Saullal. |
| 26. | És korán felkelének. Történt ugyanis, hogy hajnalhasadtakor kiálta Sámuel Saulnak a felházba, mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak téged! És felkelt Saul, és kimenének ketten, ő és Sámuel az utcára. |
| 27. | Mikor pedig lemenének a város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a szolgának, hogy menjen előre előttünk! És előrement. Te pedig most állj meg, hogy megmondjam neked az Istennek beszédét. |