| 1. |
És lőn ezek után, eljövének a Moáb fiai és Ammon fiai, és velük mások is az ammoniták közül Jósafát ellen, hogy hadakozzanak [vele].
|
| 2. |
Eljövének pedig [a hírmondók], és megmondák Jósafátnak, mondván: A tenger túlsó részéről nagy sokaság jön ellened Szíriából, és már Haséson-Tamárban vannak; ez az Engedi.
|
| 3. |
Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni, és hirdete az egész Júda országában böjtöt.
|
| 4. |
Azért felgyűlének a júdabeliek, hogy az Úr [segedelmét] keressék, Júdának minden városaiból is jövének, hogy az Urat megkeressék.
|
| 5. |
És megálla Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetiben, az Úr házában az új pitvar előtt,
|
| 6. |
És monda: Oh, Uram, mi atyáink Istene, nem te vagy-e egyedül Isten a mennyben, aki uralkodol a pogányoknak minden országain? A te kezedben [van] az erő és hatalom, és senki nincsen, aki ellened megállhatna!
|
| 7. |
Oh, mi Istenünk, nem te űzéd-e ki e földnek lakóit a te néped, az Izrael előtt, és nem te adád-e azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mindörökké?
|
| 8. |
És lakának azon, és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot, mondván:
|
| 9. |
Amikor veszedelem jövend mireánk, háború, ítélet, döghalál vagy éhség, megállunk e házban előtted (mert a te neved e házban van), és amikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságainkban, hallgass meg és szabadíts meg [minket]!
|
| 10. |
És most íme, az ammoniták, a moábiták és a Szeir hegyén [lakozók], akiknek földjén nem akarád, hogy általmenjenek az Izrael fiai, mikor Egyiptom földjéből kijöttek, hanem mellettük menének el, és nem pusztíták el őket,
|
| 11. |
Íme, ezért azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, melyet örökségül adtál nekünk.
|
| 12. |
Oh, mi Istenünk, nem ítéled-e meg őket? Mert nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak tereád [néznek] a mi szemeink.
|
| 13. |
És a júdabeliek mindnyájan állanak vala az Úr előtt gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben.
|
| 14. |
Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki Benája fia, ki Jéhiel fia, ki Mattániás fia vala, és az Aszáf fia közül való lévita vala) az Úrnak lelke szálla a gyülekezet közepette,
|
| 15. |
És monda: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te, Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr nektek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt, mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten!
|
| 16. |
Holnap szálljatok szembe velük! Íme, ők a Cic hágóján fognak felmenni, és rájuk találtok a völgynek szélénél, a Jeruel pusztájával szemben.
|
| 17. |
Nem kell nektek harcolnotok, [hanem csak] álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok! Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Úr veletek lesz!
|
| 18. |
Akkor Jósafát meghajtá fejét a föld felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborulának az Úr előtt, és imádák az Urat.
|
| 19. |
A kéhátiták fiai közül és a kóriták fiai közül való léviták pedig felállának, hogy az Urat, Izrael Istenét nagy fennszóval dicsérjék.
|
| 20. |
És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának [onnan], megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!
|
| 21. |
Tanácsot tartván pedig a néppel, előállítá az Úr énekeseit, hogy dicsérjék a szentség ékességét, a sereg előtt menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az ő irgalmassága!
|
| 22. |
És amint elkezdették az éneklést és a dicséretet, az Úr ellenséget szerze az Ammon fiai és a moábiták és a Szeir hegyén [lakozók] ellen, akik Júdára jövének, és megverettetének.
|
| 23. |
Mert az Ammon és a Moáb fiai a Szeir hegyén lakozók ellen támadának, hogy őket levágnák és elvesztenék; és mikor mind elvesztették a Szeir hegyén lakozókat, azután egymás elpusztítását segítették elő.
|
| 24. |
A Júda népe pedig méne Mispába a puszta felé, és mikor a sokaság felé fordulának, íme, csak elesett holttestek valának a földön, és senki sem menekült meg.
|
| 25. |
Akkor elméne Jósafát és az ő népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találának náluk temérdek gazdagságot, és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztának [róluk], oly sokat, hogy alig vihették el, és harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette sok vala.
|
| 26. |
Negyednapra pedig gyűlének a hálaadásnak völgyébe, mivel az Úrnak ott adtak hálákat; azért azt a helyet hálaadás völgyének nevezék mind e mai napig.
|
| 27. |
Megtére azért Júdának és Jeruzsálemnek egész népe Jósafáttal, az ő fejedelmükkel egybe, hogy visszamenjen Jeruzsálembe nagy örömmel, mert az Úr megvigasztalta vala őket az ő ellenségeik felett.
|
| 28. |
És bemenének Jeruzsálembe lantokkal, citerákkal és trombitákkal az Úr házához.
|
| 29. |
És lőn az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy az Úr hadakozott vala az Izrael ellenségei ellen.
|
| 30. |
Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada neki az ő Istene mindenfelől.
|