| 1. | A hetedik esztendőben pedig felbátorodván Jójada, szövetséget kötött a századosokkal, Azáriával, a Jérohám fiával, Ismáellel, a Jóhanán fiával, Azáriával, az Obed fiával, Maaséjával, az Adája fiával és Elisafáttal, a Zikri fiával; |
| 2. | Akik Júda országát körüljárván összegyűjték Júdának minden városaiból a lévitákat és az Izrael családfőit, és jövének Jeruzsálembe. |
| 3. | Szövetséget tőn pedig mind az egész gyülekezet a királlyal az Isten házában, minekutána [Jójada] ekképpen szólott nekik: Íme, a király fia fog uralkodni, amint az Úr szólott volt a Dávid fiairól; |
| 4. | Azért ez az a dolog, amit cselekednetek kell: Harmadrész közületek, akik a szombatra szoktatok feljönni a papok és a léviták közül, ajtónálló legyen; |
| 5. | Harmadrész a király házánál, és harmadrész a főkapunál álljon, az egész nép pedig legyen az Úr házának pitvariban; |
| 6. | Senki ne menjen be az Úr házába, hanem csak a papok, és akik szolgálnak a léviták közül, csak ők menjenek be, mert szent dologra rendeltettek; az egész nép tartsa magát az Úr parancsolatához! |
| 7. | És a léviták vegyék körül a királyt, fegyvere mindenkinek kezében legyen, és ha valaki bemenne a házba, ott megölettessék; és a király mellett legyetek, mikor bemegy és mikor kijön! |
| 8. | És mind aszerint cselekedének a léviták és az egész Júda, amint Jójada pap megparancsolá, és ki-ki maga mellé vevé az ő embereit, mindazokat, akik felmennek vala a szombatra, mind, akik kijőnek vala szombaton; mert Jójada pap nem ereszté el a csapatokat. |
| 9. | És Jójada pap a századosoknak azokat a dárdákat, pajzsokat és páncélokat adá, amelyek Dávid királyéi [voltak], amelyek az Isten házában [valának]. |
| 10. | És állítá az egész népet, mindenkinek fegyvere kezében lévén, a ház jobb oldalától fogva a ház bal oldaláig, az oltár mellett és a ház mellett a király körül. |
| 11. | Akkor kihozák a király fiát, és reátevék a koronát és a bizonyságtételt, és királlyá tevék őt, és megkenék őt Jójada és az ő fiai, mondván: Éljen a király! |
| 12. | Mikor pedig meghallotta Athália a futkosó nép szavát, akik a királyt dicsérik vala, akkor [ő is] felméne a nép közé az Úr házába. |
| 13. | És mikor látta, hogy a király az ő oszlopánál áll a bejáratnál, s a fejedelmek és a trombitások a király mellett vannak, és hogy az egész föld népe örül, trombitál, s az énekesek a zengő szerszámokkal énekelnek, akik tudósok valának az [isteni] dicséretben, megszaggatá Athália az ő ruháit, és monda: Árulás, árulás! |
| 14. | És kiküldé Jójada pap a századosokat, a sereg elöljáróit, mondván nekik: Vezessétek ki a rendek között; és ha valaki utánamenne, fegyverrel ölettessék meg! Mert ezt mondja vala a pap: Ne öljétek meg őt az Úr házában. |
| 15. | Helyet adtak azért neki, [hogy kimehessen], és mikor jutott volna a király háza felé a lovak kapujáig, ott megölték őt. |
| 16. | Szövetséget tőn pedig Jójada ő maga között, az egész nép között és a király között, hogy ők az Úr népei legyenek. |
| 17. | És beméne az egész sokaság a Baál házába, és azt elrontá, és annak mind oltárait, mind bálványait összetöré; Mattánt pedig, a Baál papját az oltárok előtt ölék meg. |
| 18. | És gondviselőket állíta Jójada az Úr házába a lévitai papok által, akiket Dávid csoportokba osztott az Úr házában, hogy áldoznának égő áldozatokkal az Úrnak, amint a Mózes törvényében megíratott, nagy vigassággal és énekszóval, a Dávid rendelése szerint. |
| 19. | És állítá az ajtónállókat az Úr házának kapuihoz, hogy be ne mehessen, aki tisztátalan bármely dolog által. |
| 20. | Azután maga mellé vevé a századosokat, és a főembereket, és akik a nép felett uralkodnak, s az egész ország népét, és kivezetvén a királyt az Úr házából, bemenének a király házának felső kapuján, és ülteték a királyt a királyi székbe. |
| 21. | És örvendezett a föld minden népe, és a város is megnyugovék, minekutána Atháliát megölék fegyverrel. |