| 1. | Huszonöt esztendős korában kezdett Amásia uralkodni, és huszonkilenc esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jéhoaddán vala, Jeruzsálemből való. |
| 2. | És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt, de nem tiszta szívből. |
| 3. | Lőn pedig azután, hogy országában megerősödék, megölé az ő szolgáit, akik a királyt, az ő atyját megölték vala. |
| 4. | De azoknak fiait nem öleté meg, hanem aszerint cselekedék, amint a törvényben, a Mózes könyvében megíratott, amelyben az Úr parancsolt volt, mondván: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, és a fiak se ölettessenek meg az atyákért, hanem ki-ki az ő saját bűnéért ölettessék meg! |
| 5. | Összegyűjté annak felette Amásia a Júda népét, és választa közülük a nemzetségek szerint egész Júdában és Benjáminban ezredeseket és századosokat; és megszámlálá őket a húszesztendősöktől fogva és akik feljebb valának, és talála azok közül válogatott fegyverfoghatókat, kopjásokat és pajzsosokat, háromszázezret. |
| 6. | Annak felette az izraeliták közül százezer erős vitézt fogadott fel, száz talentum ezüstön. |
| 7. | Eljöve pedig az Isten embere őhozzá, mondván: Oh, király, ne menjen el teveled Izrael serege, mert az Úr nem lesz Izraellel, Efraim minden fiaival! |
| 8. | Ha nem [hiszed], ám menj el, készülj a viadalhoz; de megver az Isten téged az ellenség előtt, mert az Isten hatalmában van mind a segítség, mind a megveretés. |
| 9. | Akkor monda Amásia az Isten emberének: De mit tegyünk a száz talentum ezüsttel, amelyet Izrael seregének adtam? És felele az Isten embere: Az Úr neked annál sokkal többet adhat. |
| 10. | Kiválasztá azért Amásia azt a sereget, amely Efraimból jött vala őhozzá, hogy mennének helyükre; mely dologért igen megharagvának a Júda népére, és felgerjedt haraggal tértek vissza helyeikre. |
| 11. | Amásia pedig felbátorodván, elindítá népét, és méne a sós völgybe; és megvere a Szeir fiai közül tízezret. |
| 12. | És Júda fiai tízezret élve fogtak el, akiket egy magas kőszikla tetejére vivének, és letaszították őket a magas kőszikláról, és mindnyájan összeroncsoltattak. |
| 13. | Annak a seregnek fiai pedig, akiket visszakülde Amásia, hogy ne menjenek ővele hadba, Júdának városaira ütének Szamariától fogva mind Betóronig, és levágván háromezret azok közül, nagy zsákmányt vivének el. |
| 14. | Lőn azután, hogy Amásia megtére az edomiták megveréséből, a Szeir fiainak isteneit elhozá, és Isten gyanánt tisztelé azokat, akik előtt magát meghajtja vala, és nekik jó illatot gerjeszte. |
| 15. | Ezért megharaguvék az Úr Amásiára, és prófétát külde hozzá, aki monda neki: Miért imádod annak a népnek isteneit, akik nem szabadíthatták meg az ő népüket a te kezedből? |
| 16. | Lőn pedig, mikor ekképpen szólott volna neki, monda neki a [király]: Vajon te tanácsosa vagy-e a királynak? Hallgass, mert rosszul jársz! Megszűnék azért a próféta, minekutána ezt mondotta volna: Látom, hogy az Isten el akar téged veszteni, mivel ezt műveléd, és tanácsomat nem fogadád meg. |
| 17. | Amásia pedig, a Júda királya, tanácsot tartván, követet külde Joáshoz, a Joákház fiához, aki Jéhunak fia vala, az Izrael királyához, mondván: Nosza, szálljunk szembe egymással! |
| 18. | Akkor Joás, az Izrael királya ilyen választ ada Amásiának, a Júda királyának: A Libánus hegyén való tövis külde a Libánuson való cédrusfához, mondván: Add a te leányodat az én fiamnak feleségül; eközben azonban arra menvén egy fenevad, amely a Libánuson lakik vala, eltapodá azt a tövist. |
| 19. | Te magadban így gondolkodtál: Megveréd az edomitákat, azért fuvalkodtál fel magadban, hogy dicsekedjél. Kérlek, maradj otthon, miért szereznél magadnak veszedelmet, hogy te és Júda elvesszen [általam]! |
| 20. | De Amásia nem nyugodhatott, mert Isten elvégezte vala, hogy [az ellenség] kezébe adja őket, mivel az edomiták isteneit keresték. |
| 21. | Felindula azért Joás, az Izrael királya, és szembeszállának egymással ő és Amásia, a Júda királya Bét-Semesnél, amely Júdában van. |
| 22. | És Júda megveretteték Izrael által, és elmenekülének mindnyájan sátoraikba. |
| 23. | Amásiát pedig, a Júda királyát, a Joás fiát, aki Joákház fia volt, Joás, az Izrael királya elfogá Bét-Semesben, és vivé őt Jeruzsálembe, és Jeruzsálem kőfalát lerontá az Efraim kaputól fogva mind a szeglet kapujáig négyszáz singnyire. |
| 24. | És az aranyat, az ezüstöt és mindenféle edényeket, amelyek az Isten házában, az Obed-Edom birtokában találtatának, és a király házának kincseit, s a kezesek fiait mind Szamariába vivé. |
| 25. | Amásia, a Joás fia, a Júda királya, minekutána meghala Joás, a Joákház fia, az Izrael királya, még tizenöt esztendeig éle. |
| 26. | Amásiának pedig többi dolgai, az elsők és utolsók, avagy nincsenek-e megírva a Júda és az Izrael királyainak könyvében? |
| 27. | Azon időtől fogva pedig, hogy Amásia az Úrtól elszakada, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben; és elmeneküle Lákisba, de utánaküldöttek Lákisba, és megölték ott őt. |
| 28. | És elhozák onnét lovakon, és eltemeték őt az ő atyáival, Júdának városában. |