| 1. |
Ezen dolgok és igazságos [cselekedetek] után eljöve Sénakhérib, az asszíriabeli király, és Júdába menvén, megszállá a megerősített városokat, azt mondván, hogy elfoglalja azokat magának.
|
| 2. |
Mikor tehát Ezékiás látta, hogy Sénakhérib eljöve, és Jeruzsálemet meg akarná szállani,
|
| 3. |
Tanácsot tarta vezéreivel és vitézeivel, hogy a városon kívül való forrásokat betöltsék; és azok segítségére lőnek neki,
|
| 4. |
Mert összegyűlvén a sokaság, bedugának minden forrást és az ország közepén folyó patakot, mondván: Miért találjanak az asszíriai királyok elegendő vizet, ha eljőnek?!
|
| 5. |
És felbátorodván, megépíté a város leromlott kerítését, felemelvén a tornyokig, és kívül másik kőfalat is [emelt], s Millót a Dávid városában megerősíté; ennek felette szerze sok fegyvert és pajzsot.
|
| 6. |
És a nép fölé seregvezéreket tett, és maga köré gyűjtvén őket a város kapujának utcájára, szóla az ő szívük szerint ekképpen:
|
| 7. |
Erősek legyetek és bátrak, semmit se féljetek, meg se rettenjetek az asszíriai királytól és a vele való egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, hogynem ővele.
|
| 8. |
Ővele testi erő van, velünk pedig az Úr, a mi Istenünk, hogy megsegéljen minket, és értünk hadakozzék. És megbátorodék a nép, ezt hallván Ezékiástól, a Júda királyától.
|
| 9. |
Ezek után elküldé szolgáit Sénakhérib, az asszíriai király Jeruzsálembe (ő pedig Lákis mellett volt egész seregével) Ezékiáshoz, a Júda királyához, és az egész Júdához, mely Jeruzsálemben vala, mondván:
|
| 10. |
Ezt mondja Sénakhérib, az asszíriai király: Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok a megszállás idején?
|
| 11. |
Avagy nem Ezékiás áltatott-e el titeket, hogy éhséggel és szomjúsággal ölne meg titeket, mondván: Az Úr, a mi Istenünk megszabadít minket az asszíriabeli király kezéből!
|
| 12. |
Avagy nem Ezékiás pusztította-e el az ő magaslatait és oltárait, mikor így szólott Júdához és Jeruzsálemhez, mondván: [Csak] egy oltár előtt imádkozzatok, és [csak] azon tömjénezzetek?!
|
| 13. |
Avagy nem tudjátok-e, mit műveltem én és az én atyáim e föld minden népével? Vajon e föld nemzetségeinek istenei megszabadíthatták-e az én kezemből az ő földjüket?
|
| 14. |
És kicsoda e nemzetségek istenei közül az, amelyeket az én atyáim elvesztettek, aki az én kezemből az ő népét megszabadíthatta volna, hogy a ti Istenetek is az én kezemből titeket megszabadíthatna?
|
| 15. |
Most azért Ezékiás titeket el ne ámítson, és meg ne csaljon ily módon; ne higgyetek neki, mert ha egy népnek és országnak istene sem szabadíthatta meg az ő népét kezemből és az én atyáim kezéből, mennyivel kevésbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezemből!
|
| 16. |
Sőt ezenkívül az ő szolgái még sokat szólának az Úr Isten ellen, és az ő szolgája, Ezékiás ellen.
|
| 17. |
Levelet is íra, az Urat, Izrael Istenét káromlással illetvén, és szólván ellene ilyen módon: Amint e földön lakozó népek istenei meg nem szabadíthatták az ő népüket az én kezemből, ekképpen az Ezékiás Istene sem szabadíthatja meg az ő népét kezemből.
|
| 18. |
És kiáltanak nagy fennszóval zsidó nyelven Jeruzsálem népe ellen, mely a kerítésen vala, hogy őket megrettentenék és megháborítanák, [abban a reményben], hogy így a várost elfoglalhatják.
|
| 19. |
És [úgy] szólának a Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek istenei felől, melyek emberi kézzel csináltattak.
|
| 20. |
Akkor Ezékiás király könyörge, és [ővele] Ésaiás próféta, az Ámós fia e [káromlásért], és felkiáltának az égre.
|
| 21. |
És elbocsátá az Úr az ő angyalát, aki megöle minden erős vitézt, elöljárót és vezért az asszíriai király táborában, és nagy szégyennel megtére az ő földjébe. Bemenvén pedig az ő istenének házába, ott az ő saját fiai fegyverrel ölék meg őt.
|
| 22. |
Megszabadítá azért az Úr Ezékiást és a Jeruzsálem népét Sénakhéribtől, az asszíriai királytól és minden másoktól, és védelmezé őket mindenfelől.
|
| 23. |
És sokan ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az Úrnak, Ezékiásnak is, a Júda királyának drágaságokat, és ő felmagasztaltatott minden pogányok szemei előtt azután.
|