Jósiás jeles húsvétünneplése

1. És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páska[bárányt] az első hónap tizennegyedik napján.
2. És állítá a papokat az őrállásukra, és buzdítá őket az Úr házának szolgálatára.
3. És monda a lévitáknak, akik az egész Izraelt oktatják, és magukat az Úrnak szentelék: Helyeztessétek a szent ládát a házba, amelyet készített volt Salamon, a Dávid fia, az Izrael királya; nem kell most vállatokon hordoznotok, hanem szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, és az ő népének, az Izraelnek.
4. És készítsétek el [magatokat] a ti családjaitok és csoportjaitok szerint, amint Dávid, az Izrael királya elrendelte volt, és megírta az ő fia, Salamon.
5. És álljatok a szent helyen, a nép közül való testvéreitek családjainak csoportjai és a léviták családjának [egy-egy] csoportja szerint!
6. Azután öljétek meg a páska[bárányt], és szenteljétek meg magatokat, és készítsétek el azt a ti atyátokfiainak, hogy az Úrnak Mózes által tett beszéde szerint cselekedjetek.
7. És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat, bárányokat és gödölyéket, mindezeket a húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott találtatik vala, szám szerint harmincezret, és háromezer tulkot; ezek mind a királyéból valának.
8. Az ő fejedelmei is szabad akaratukból a községnek, a papoknak és a lévitáknak adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten házának fejedelmei adtak a papoknak a húsvét áldozatira kétezer-hatszáz [juhot] és háromszáz tulkot.
9. Konánia pedig, és Semája és Nétanéel, az ő atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád, a léviták fejedelmei adtak a lévitáknak a húsvét áldozatira ötezer [juhot] és ötszáz tulkot.
10. Készen levén a szolgálat, a papok helyeikre állának, a léviták is csapatjaik szerint, amint a király parancsolta.
11. Megölék azért a páska[bárányt], és a papok hintik vala kezükből a [vért], a léviták pedig a [bárányok] bőrét húzzák le.
12. És különválaszták az egészen égő áldozatra valókat, hogy adnák azokat a nép közül való családok csoportjainak, hogy áldoznának az Úrnak, amint a Mózes könyvében megíratott; azonképpen a tulkokból is [elválaszták].
13. És megsüték a páska[bárányt] szokás szerint a tűznél; a megszenteltetett állatokat pedig megfőzék fazekakban, vasfazekakban és üstökben, és nagy hamarsággal adák az egész községnek.
14. Ezek után maguknak és a papoknak is elkészíték [a páskabárányt], mert a papok, az Áron fiai az égő áldozatoknak és a kövérségeknek megáldozásával el valának foglalva [késő] éjszakáig, azért a léviták készíték el mind maguknak, mind a papoknak, az Áron fiainak.
15. Az éneklők is, az Aszáf fiai szolgálatukban valának, Dávidnak, Aszáfnak, Hémánnak és Jédutunnak, a király prófétájának parancsolata szerint; az ajtónállók is mindnyájan az ajtóknál valának, nem távozhatának szolgálatukból, hanem az ő atyjukfiai, a léviták készíték vala el nekik.
16. És elkészüle az Úrnak minden szolgálata azon a napon, hogy megtartanák a páskát, egészen égő áldozatokkal áldozván az Úr oltárán, a Jósiás király parancsolata szerint.
17. Megtartották tehát az Izrael fiai, akik jelen lehetének, a páskát abban az időben, és a kovász nélkül való kenyerek ünnepét hét napon át.
18. Ehhez hasonló páskát nem tartottak Izraelben a Sámuel próféta idejétől fogva; Izrael királyai közül is senki sem tartott olyan páskát, amilyet Jósiás tartott és a papok, a léviták, egész Júda, és akik Izraelből jelen voltak, és Jeruzsálem lakosai.
19. Jósiás királyságának tizennyolcadik évében tartatott ez a páska.

Jósiás a Nékó Faraó elleni csatában elesik

20. Mindezek után, hogy az [Isten] házát Jósiás helyreállítá, feljöve Nékó, Egyiptom királya, hogy az Eufrátesz mellett való Kárkemis városát elfoglalná; és Jósiás ellene ment.
21. És noha követeket külde őhozzá [Nékó], ezt mondván: Mi közöm tehozzád nekem, Júda királya? Mert én most nem ellened [megyek], hanem az én országom ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, aki énvelem van, hogy el ne veszessen téged!
22. Mindazáltal Jósiás nem tére ki őelőle, hanem hogy megütköznék vele, öltözetit megváltoztatá, és nem hallgatott Nékó beszédeire, [amelyek] az Isten szájából [származtak vala]. Elméne azért, hogy megütközzék vele Megiddó mezején.
23. Akkor a kézívesek nyilakat lövének Jósiás királyra, és monda a király az ő szolgáinak: Vigyetek ki engem innét, mert nagyon megsebesültem!
24. Levévén azért őt az ő szolgái a szekérből, másik szekerére helyezék, és vivék Jeruzsálembe; és meghala, és eltemetteték az ő atyáinak sírjába, s egész Júda és Jeruzsálem siránkozék Jósiás felett.
25. Jeremiás is siratá Jósiást, és siralmas énekekkel siratják vala őt az éneklő férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, amelyek szokásossá lettek Izraelben, s íme, azok meg vannak írva a [Jeremiás] siralmaiban.
26. Jósiásnak pedig többi dolgai, és aszerint való jó tettei, amint az Úrnak törvényében meg van írva;
27. És az ő első és utolsó dolgai, íme, meg vannak írva az Izrael és Júda királyainak könyvében.