| 1. |
És lőn, mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe, elméne Illés és Elizeus Gilgálból.
|
| 2. |
És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Bételbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Bétel felé,
|
| 3. |
Kijövének a próféták fiai, akik Bételben valának, Elizeushoz, és mondának neki: Nem tudod-e, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok!
|
| 4. |
És monda neki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem Jerikóba küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor elmenének Jerikóba:
|
| 5. |
A próféták fiai, akik Jerikóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának neki: Nem tudod-e, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok!
|
| 6. |
Azután monda neki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És elmenének együtt mindketten.
|
| 7. |
Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül [utánuk] menvén, velük szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak.
|
| 8. |
És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet, és az kétfelé válék, úgyhogy mind a ketten szárazon menének át rajta.
|
| 9. |
És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom! És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a tebenned való léleknek kettős mértéke énrajtam!
|
| 10. |
És ő monda: Nehéz dolgot kértél, mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, amit [kérsz], ha pedig [meg] nem [látándasz], nem lesz meg.
|
| 11. |
És lőn, amikor menének és menvén beszélgetének, íme, egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.
|
| 12. |
Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: [Édes] atyám, [édes] atyám! Izrael szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,
|
| 13. |
És felemelé az Illés palástját, amely róla leesett, és visszatért és megállott a Jordán partján.
|
| 14. |
És vevé az Illés palástját, amely róla leesett, és [azzal] megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az, és általméne Elizeus.
|
| 15. |
És mikor látták őt a próféták fiai, akik átellenben Jerikónál valának, mondának: Az Illés lelke megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének neki, és meghajták magukat őelőtte a földig,
|
| 16. |
És mondának neki: Íme, a te szolgáid között van ötven ember, erős férfiak, küldd el őket, hadd keressék meg a te uradat, hátha az Úrnak lelke ragadta el őt, és letette őt valamelyik hegyen vagy völgyben. De ő monda: Ne küldjetek!
|
| 17. |
De azok kényszerítették őt egész a megszégyenülésig, és monda: [Hát] küldjetek el! És elküldék az ötven férfiút, de harmadnapig keresvén sem találák meg őt.
|
| 18. |
És mikor visszajöttek őhozzá, mert Jerikóban lakott, monda nekik: Nem mondottam-e, hogy ne menjetek el?
|