| 1. | Ebben az időben halálosan megbetegedett Ezékiás, és hozzá menvén Ésaiás próféta, az Ámós fia, monda neki: Azt mondja az Úr: Rendeld el házadat, mert meghalsz, és nem élsz. |
| 2. | Akkor arccal a falhoz fordult, és könyörgött az Úrnak, mondván: |
| 3. | Oh Uram, emlékezzél meg róla, hogy teelőtted hűséggel és tökéletes szívvel jártam, és hogy azt cselekedtem, ami jó volt a te szemeid előtt. És sírt Ezékiás nagy sírással. |
| 4. | Azonban Ésaiás még alig ért a város közepére, mikor az Úr beszéde lőn őhozzá, mondván: |
| 5. | Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, láttam a te könnyhullatásidat, íme én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az Úr házába; |
| 6. | És a te idődet tizenöt esztendővel meghosszabbítom, és megszabadítlak téged és e várost Asszíria királyának kezéből, és megoltalmazom e várost énértem és Dávidért, az én szolgámért, |
| 7. | És monda Ésaiás: Hozzatok egy kötés száraz fügét ide! És hozának, és azt a kelevényre kötötték, és meggyógyult. |
| 8. | És mikor azt kérdezé Ezékiás Ésaiástól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít engem az Úr, és hogy harmadnapra felmehetek az Úr házába? |
| 9. | Felele Ésaiás: Ez legyen jeled az Úrtól, hogy ő megcselekszi ezt a dolgot, amelyről szólott [neked]: Előremenjen-e az árnyék tíz grádiccsal, vagy visszatérjen-e tíz grádiccsal? |
| 10. | És felele Ezékiás: Könnyű az árnyéknak tíz grádiccsal alábbszállani. Ne úgy, hanem menjen hátra az árnyék tíz grádiccsal! |
| 11. | És könyörgött Ésaiás próféta az Úrhoz, és visszatéríté az árnyékot Akház napóráján azokon a grádicsokon, amelyeken már aláment volt, tíz grádiccsal. |
| 12. | Ebben az időben küldött Berodák Baladán, Baladánnak, a babilóniai királynak fia levelet és ajándékokat Ezékiásnak, mert meghallotta, hogy Ezékiás beteg volt. |
| 13. | És meghallgatá őket Ezékiás, és megmutatta nekik az ő egész kincsesházát, az ezüstöt, az aranyat, a fűszerszámokat, a drága kenetet, és az ő fegyveres házát, és mindent, ami csak találtatott az ő kincstáraiban, és nem volt semmi az ő házában és egész birodalmában, amit meg nem mutatott volna Ezékiás. |
| 14. | Ekkor jött Ésaiás próféta Ezékiás királyhoz, és monda neki: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnét jöttek hozzád? És felele Ezékiás: Messze földről jöttek, Babilóniából. |
| 15. | És monda: Mit láttak a te házadban? Felele Ezékiás: Mindent láttak, ami csak van az én házamban, és nem volt semmi az én tárházamban, amit nekik meg ne mutattam volna. |
| 16. | Akkor monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úrnak beszédét: |
| 17. | Íme, eljő az idő, amikor mindaz, ami a te házadban van, és amit eltettek a te atyáid e mai napig, elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr. |
| 18. | És a te fiaid közül is, akik tőled származnak és születnek, elhurcoltatnak, és udvari szolgák lesznek a babilóniai király udvarában. |
| 19. | Ezékiás pedig monda Ésaiásnak: Jó az Úr beszéde, amelyet szólál! És monda: Nem [merő jóság-e], ha békesség és hűség lesz az én napjaimban? |
| 20. | Ezékiásnak egyéb dolgai pedig, és minden erőssége, és hogy miképpen csinálta a tavat és a vízcsöveket, amelyekkel a vizet a városba vezette, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? |
| 21. | És elaluvék Ezékiás az ő atyáival, és az ő fia, Manasse uralkodék helyette. |