| 1. | Nyolcesztendős volt Jósiás, mikor uralkodni kezdett, és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jédida, a Boskátból való Adaja leánya. |
| 2. | És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, és járt az ő atyjának, Dávidnak minden utaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra. |
| 3. | És történt Jósiás király tizennyolcadik esztendejében, elküldte a király Sáfánt, Asaliának, a Messullám fiának fiát, az íródeákot, az Úr házához, mondván: |
| 4. | Menj fel Hilkiához, a főpaphoz, és számlálják meg az Úr házába begyűlt pénzt, amelyet gyűjtöttek az ajtóőrizők a néptől. |
| 5. | És adják azt az Úr házában való művesek pallérainak kezébe, hogy adják a munkásoknak, akik az Úrnak házán dolgoznak, hogy a háznak romlásait kijavítsák; |
| 6. | Az ácsoknak, az építőknek és a kőműveseknek, hogy fákat és faragott köveket vásároljanak a ház kijavítására. |
| 7. | De számadást nem kell tőlük venni a pénzről, amely kezükbe adatik, mert ők azt becsülettel végzik. |
| 8. | És monda Hilkia, a főpap, Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr házában. És Hilkia odaadta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el azt. |
| 9. | És elméne Sáfán, az íródeák a királyhoz, és megvivé a királynak a választ, és monda: A te szolgáid egybeszedék a pénzt, amely a házban találtatott, és odaadták azt az Úr házában munkálkodók pallérainak kezébe. |
| 10. | És megmondá Sáfán, az íródeák a királynak, mondván: Egy könyvet adott nekem Hilkia pap. És felolvasá azt Sáfán a király előtt. |
| 11. | Mikor pedig hallotta a király a törvény könyvének beszédeit, megszaggatá az ő ruháit. |
| 12. | És megparancsolta a király Hilkia papnak és Ahikámnak, a Sáfán fiának és Akbórnak, a Mikája fiának és Sáfánnak, az íródeáknak és Asájának, a király szolgájának, mondván: |
| 13. | Menjetek el, kérdezzétek meg az Urat énértem és a népért és az egész Júdáért e könyvnek beszédei felől, amely megtaláltatott; mert nagy az Úr haragja, mely felgerjedett ellenünk, mivel a mi atyáink nem engedelmeskedtek e könyv beszédeinek, hogy cselekedtek volna mindent úgy, amint megíratott nekünk. |
| 14. | És elméne Hilkia pap és Ahikám, Akbór, Sáfán és Asája Hulda prófétaasszonyhoz, Sallumnak, a Tikva fiának – aki Harhásnak, a ruhák őrizőjének fia volt – feleségéhez, aki Jeruzsálem más részében lakott, és beszéltek vele. |
| 15. | És monda nekik: Azt mondja az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg a férfiúnak, aki titeket hozzám küldött; |
| 16. | Ezt mondja az Úr: Íme, én veszedelmet hozok e helyre és e helyen lakozókra a könyv minden beszédei szerint, amelyet olvasott a Júda királya, |
| 17. | Mert elhagytak engem, és idegen isteneknek áldoztak jó illattal, hogy engem haragra indítsanak az ő kezüknek minden csinálmányával: azért felgerjed az én haragom e hely ellen, és meg sem oltatik. |
| 18. | A Júda királyának pedig, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: Azt mondja az Úr, Izrael Istene: Mivelhogy e beszédekre, amelyeket hallottál, |
| 19. | Meglágyult a te szíved, és magadat megaláztad az Úr előtt, hallván azokat, amiket e hely és az ezen helyen lakók ellen szólottam, hogy pusztulássá és átokká lesznek, és megszaggattad a te ruháidat, és sírtál előttem: azért én is meghallgattalak, azt mondja az Úr. |
| 20. | Azért íme, én téged a te atyáidhoz gyűjtelek, és a te sírodba békességgel visznek téged, és meg nem látják a te szemeid azt a nagy veszedelmet, amelyet én e helyre hozok. És megvitték a királynak a választ. |