| 1. | És Elizeus szólott volt annak az asszonynak, akinek a fiát feltámasztotta volt, mondván: Kelj fel, és menj el a te házad népével együtt, és tartózkodjál, ahol tartózkodhatol; mert az Úr éhséget hívott elő, és el is jött a földre hét esztendeig. |
| 2. | És felkelt az asszony, és az Isten emberének beszéde szerint cselekedék, és elment ő és az ő háznépe, és lakék a filiszteusok földjében hét esztendeig. |
| 3. | Mikor pedig elmúlt a hét esztendő, visszatért az asszony a filiszteusok földjéből, és elment, hogy panaszolkodjék a királynak az ő házáért és szántóföldjeiért. |
| 4. | A király pedig beszélt Géházival, az Isten emberének szolgájával, mondván: Beszéld el, kérlek, nekem mindazokat a csodálatos dolgokat, amelyeket Elizeus cselekedett! |
| 5. | És mikor elbeszélé a királynak, mi módon támasztotta fel a halottat, íme, az asszony, akinek a gyermekét feltámasztotta volt, éppen akkor kiáltott a királyhoz az ő házáért és szántóföldjeiért; és monda Géházi: Uram, király, ez az az asszony, és ez az ő fia, akit feltámasztott Elizeus. |
| 6. | És kikérdezé a király az asszonyt, és az elbeszélé neki; és ada a király őmellé egy udvari szolgát, mondván: Adasd vissza neki minden jószágát, és a szántóföldnek minden hasznát attól az időtől fogva, amióta elhagyta a földet egész mostanig! |
| 7. | És Elizeus elment Damaszkuszba, Benhadád pedig, Szíria királya beteg volt, és hírül adák neki, mondván: Az Isten embere idejött. |
| 8. | És monda a király Hazáelnek: Végy ajándékot kezedbe, és menj eleibe az Isten emberének, és kérj tanácsot az Úrtól őáltala, mondván: Meggyógyulok-e ebből a betegségből? |
| 9. | És eleibe ment Hazáel, és ajándékokat vitt kezében mindenféle drága damaszkuszi jószágból negyven teve terhét; és elment és megállott előtte, és így szólt: A te fiad, Benhadád, Szíria királya, az küldött engem hozzád, mondván: Vajon meggyógyulok-e ebből a betegségből? |
| 10. | Felele neki Elizeus: Menj el, mondd meg neki: Nem maradsz életben, mert megjelentette nekem az Úr, hogy halált hal. |
| 11. | És mereven ránézett Hazáelre, mígnem zavarba jött; végre sírni kezdett az Isten embere. |
| 12. | És monda Hazáel: Miért sír az én uram? És felele: Mert tudom a veszedelmet, amelyet az Izrael fiaira hozol; az ő erős városait megégeted, az ő ifjait fegyverrel levágatod, és kisgyermekeit a földhöz vered, és terhes asszonyait kettévágod. |
| 13. | És monda Hazáel: Kicsoda a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgokat cselekednék? És felele Elizeus: Megjelentette nekem az Úr, hogy te leszel Szíria királya. |
| 14. | És elméne Elizeustól, és beméne az ő urához, és az monda neki: Mit mondott Elizeus? És monda: Azt mondta, hogy meggyógyulsz. |
| 15. | Másnap azonban elővett egy takarót, és bemártván azt vízbe, ráteríté az ő arcára, és meghalt: és uralkodék Hazáel őhelyette. |
| 16. | És Jórámnak, az Akháb fiának, az Izrael királyának ötödik esztendejében, mikor még Josafát vala Júda királya, uralkodni kezdett Jórám, a Josafát fia, Júda királya. |
| 17. | Harminckét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. |
| 18. | És járt az Izrael királyainak útján, amiképpen cselekedtek volt az Akháb házából valók; mert az Akháb leánya volt a felesége, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt. |
| 19. | De az Úr mégsem akarta elveszteni Júdát Dávidért, az ő szolgájáért; amint megígérte volt neki, hogy szövétneket ad neki és az ő fiainak mindörökké. |
| 20. | Az ő idejében szakadt el Edom a Júda birodalmától, és választott királyt magának. |
| 21. | És átment Jórám Szeirbe, és minden harci szekere ővele, s mikor éjjel felkelt és megtámadta az edomitákat, akik körülzárták őt és a szekerek fejedelmeit, megfutott a nép, ki-ki az ő hajlékába. |
| 22. | És elszakadt Edom a Júda birodalmától mind e mai napig; ugyanebben az időben szakadt el Libna is. |
| 23. | Jórámnak egyéb dolgai pedig, és minden cselekedetei, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? |
| 24. | És elaluvék Jórám az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában, és uralkodék Akházia, az ő fia őhelyette. |
| 25. | Jórámnak, az Akháb, az Izrael királya fiának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Akházia, Jórámnak, a júdabeli királynak fia. |
| 26. | Huszonkét esztendős volt Akházia, mikor uralkodni kezdett, és egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Athália volt, Omrinak, az Izrael királyának leánya. |
| 27. | És járt az Akháb házának útján, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, mint az Akháb háza; mert az Akháb házának veje vala. |
| 28. | És hadba ment Jórámmal, az Akháb fiával Szíria királya, Hazáel ellen, Rámót Gileádba; de a szíriabeliek megverték Jórámot. |
| 29. | Akkor visszatért Jórám király, hogy meggyógyíttassa magát Jezréelben a sebekből, amelyeket rajta a szíriabeliek Ráma alatt ütöttek, mikor Hazáel, Szíria királya ellen harcolt. Akházia pedig, a Jórám fia, Júda királya aláméne, hogy meglátogassa Jórámot, az Akháb fiát Jezréelben, ahol az betegen feküdt. |