Beköszötés. Hála az atyafiaknak lelki növekedéséért. Vigasztaló utalás a Krisztus eljövetelére

1. Pál és Silvánus és Timóteus a tesszalonikabeli gyülekezetnek, Istenben, a mi Atyánkban, és az Úr Jézus Krisztusban:
2. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!
3. Mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai, tiértetek, amiképpen méltó [is], mivelhogy felettébb megnövekedék a ti hitetek, és mindnyájatokban bővölködik az egymáshoz való szeretet;
4. Annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek az Isten gyülekezeteiben, a ti kitartásotok és hitetek felől, minden ti üldöztetésetek és szorongattatásotok között, amelyeket szenvedtek,
5. Bizonyságául az Isten igazságos ítéletének; hogy méltóknak ítéltessetek az Isten országára, amelyért szenvedtek is.
6. Mert igazságos dolog az az Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak.
7. Nektek pedig, akik szorongattattok, nyugodalommal, mivelünk együtt, amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival
8. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk, Jézus Krisztus evangéliumának,
9. Akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől,
10. Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt tinálatok) ama napon.
11. Mivégből imádkozunk is mindenkor tiértetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek hathatós munkálásával,
12. Hogy dicsőíttessék meg a mi Urunk, Jézus Krisztusnak neve tibennetek, és ti [is] őbenne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből.