Int könyörgésre az evangélium terjedéséért

1. Végezetre, imádkozzatok értünk, atyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen és dicsőíttessék, amiként tiköztetek is.
2. És hogy meneküljünk meg az alkalmatlan és gonosz emberektől. Mert nem mindenkié a hit!
3. De az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól!
4. Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek, és meg is fogjátok tenni azokat, amiket parancsolunk.
5. Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra.

A rendetlen élet és henyélés feddése

6. A mi Urunk, Jézus Krisztus nevében pedig rendeljük nektek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, aki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mitőlünk kapott.
7. Magatok is tudjátok, mi módon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül,
8. Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére.
9. Nem azért, mintha nem volna rá jogunk, hanem hogy magunkat például adjuk nektek, hogy minket kövessetek.
10. Mert amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük nektek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.
11. Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak.
12. Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük őket a mi Urunk, Jézus Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva a maguk kenyerét egyék.
13. Ti pedig, atyámfiai, meg ne restüljetek a jó cselekvésben!
14. Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg, és ne társalkodjatok vele, hogy megszégyenüljön;
15. De ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit.
16. Maga pedig a békességnek Ura adjon nektek mindenkor minden tekintetben békességet. Az Úr [legyen] mindnyájatokkal!

Sajátkezű üdvözlet

17. A köszöntést én, Pál [írom] a saját kezemmel, ami ismertetőjegye minden levelemnek. Így írok.
18. A mi Urunk, Jézus Krisztusnak kegyelme mindnyájatokkal! Ámen.