| 1. | Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, amellyel most magamat előttetek mentem. |
| 2. | Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájuk, még inkább nyugalmat tanúsítottak. És monda: |
| 3. | Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma: |
| 4. | És ezt a tudományt üldöztem mindhalálig, megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. |
| 5. | Miképpen a főpap is bizonyságom nekem, és a véneknek egész tanácsa, kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaszkuszba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek. |
| 6. | Lőn pedig, hogy amint menék és közelgeték Damaszkuszhoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem. |
| 7. | És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nekem: Saul, Saul, mit kergetsz engem? |
| 8. | Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz. |
| 9. | Akik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek, de annak szavát, aki velem szól vala, nem hallották. |
| 10. | Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nekem: Kelj fel, és menj el Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazokat, amik elrendelvék neked, hogy véghez vigyed. |
| 11. | Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézen fogva vezettetve menék Damaszkuszba. |
| 12. | Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek, |
| 13. | Hozzám jöve, és mellém állva monda nekem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem. |
| 14. | Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából. |
| 15. | Mert leszel neki tanúbizonysága minden embernél azok felől, amiket láttál és hallottál. |
| 16. | Most annak okáért mit késedelmezel? Kelj fel, és keresztelkedjél meg, és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét. |
| 17. | Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben, |
| 18. | És látám őt, ki ezt mondá nekem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet énfelőlem. |
| 19. | És én mondék: Uram, ők maguk tudják, hogy én tömlöcbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, akik hisznek vala tebenned; |
| 20. | És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék, és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, akik őt megölték. |
| 21. | És monda nekem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé. |
| 22. | Hallgatják vala pedig őt e szóig, de most felemelék szavukat, mondván: Töröld el a föld színéről az ilyent, mert nem illik neki élni. |
| 23. | Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe, |
| 24. | Parancsolá az ezredes, hogy vigyék őt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá. |
| 25. | Amint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajon szabad-e nektek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni? |
| 26. | Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni, mert ez az ember római. |
| 27. | Hozzá menvén azért az ezredes, monda neki: Mondd meg nekem, te római vagy-e? Ő pedig monda: Az. |
| 28. | És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig [benne] is születtem. |
| 29. | Mindjárt eltávozának azért őtőle, akik őt vallatni akarák. Sőt az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római, és hogy őt megkötöztette. |
| 30. | Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és megparancsolá, hogy a főpapok az ő egész tanácsukkal egyben hozzá menjenek, és levezetvén Pált, eleikbe állatá. |