1. |
Jobb a jó hír a drága kenetnél, és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
|
2. |
Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni, mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
|
3. |
Jobb a szomorúság a nevetésnél, mert az orcának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
|
4. |
A bölcseknek elméje a siralmas házban [van], a bolondoknak pedig elméje a vigasságnak házában.
|
5. |
Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.
|
6. |
Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!
|
7. |
Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs [embert] is, és az elmét elveszti az ajándék.
|
8. |
Jobb akármi dolognak vége annak kezdeténél; jobb a tűrő, hogynem a kevély.
|
9. |
Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok keblében nyugszik.
|
10. |
Ne mondd ezt: Mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél; mert nem bölcsességből származik az ilyen kérdés.
|
11. |
Jó a bölcsesség az örökséggel, és előmenetelükre van az [embereknek], akik a napot látják.
|
12. |
Mert a bölcsességnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember], de a tudomány hasznosabb, mivelhogy a bölcsesség életet ad az ő urainak.
|
13. |
Tekintsd meg az Istennek cselekedeteit; mert kicsoda teheti egyenessé, amit ő görbévé tett?
|
14. |
A jó szerencsének idején élj a jóval, a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, éppen úgy, mint azt, Isten szerzette, avégre, hogy az ember semmit [abból] eszébe ne vegyen, [ami] reá következik!
|
15. |
Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, aki az ő igazságában elvész, és van gonosz ember, aki [az ő életének napjait] meghosszabbítja az ő gonoszságában.
|
16. |
Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?
|
17. |
Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt?
|
18. |
Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert aki az Istent féli, mindezektől megszabadul!
|
19. |
A bölcsesség megerősíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, akik a városban vannak.
|
20. |
Mert nincs egy igaz ember is a földön, aki jót cselekednék, és nem vétkeznék.
|
21. |
Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.
|
22. |
Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.
|
23. |
Mindezeket megpróbáltam az én bölcsességem által. [Mikor] azt gondolám, [hogy] bölcs vagyok, éntőlem a [bölcsesség] távol vala.
|
24. |
Felette igen messze van, ami van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?
|
25. |
Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcsességnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképpen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát és a tévelygésnek balgatagságát.
|
26. |
És találtam [egy dolgot], mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól.
|
27. |
Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,
|
28. |
Amit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mindezekben nem találtam.
|
29. |
Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.
|