| 1. |
És monda az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, mert én keményítettem meg az ő szívét és az ő szolgáinak szívét azért, hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttük,
|
| 2. |
És azért, hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, amit Egyiptomban cselekedtem, és jeleimet, amelyeket rajtuk tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
|
| 3. |
És beméne Mózes és Áron a fáraóhoz, és mondának neki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni énelőttem? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem.
|
| 4. |
Mert ha te nem akarod az én népemet elbocsátani, íme, én holnap sáskát hozok a te határodra.
|
| 5. |
És elborítja a földnek színét úgy, hogy nem lesz látható a föld, és megemészti a megmenekedett maradékot, ami megmaradt nektek a jégeső után, és megemészt minden fát, mely nektek sarjadzik a mezőn.
|
| 6. |
És betöltik a te házaidat, és minden szolgáidnak házát, és minden egyiptombelinek házát, amit nem láttak a te atyáid, sem a te atyáid atyjai, amióta e földön vannak mind e mai napig. És megfordula, s kiméne a fáraó elől.
|
| 7. |
A fáraó szolgái pedig mondának őneki: Meddig lesz még ez minekünk romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak, az ő Istenüknek! Mégsem veszed-e eszedbe, hogy elvész Egyiptom?
|
| 8. |
És visszahozák Mózest és Áront a fáraóhoz, s monda ez nekik: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek! Kik s kik azok, akik elmennek?
|
| 9. |
Mózes pedig monda: A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az Úrnak ünnepet kell szentelnünk.
|
| 10. |
Monda azért nekik: Úgy legyen veletek az Úr, amint elbocsátlak titeket és gyermekeiteket. Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.
|
| 11. |
Nem úgy! Menjetek el ti, férfiak, és szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt kívántátok. És elűzék őket a fáraó színe elől.
|
| 12. |
És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Egyiptom földjére a sáskáért, hogy jöjjön fel Egyiptom földjére, és eméssze meg a földnek minden füvét; mindazt, amit a jégeső meghagyott.
|
| 13. |
Kinyújtá azért Mózes az ő vesszejét Egyiptom földjére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel lőn, a keleti szél felhozá a sáskát.
|
| 14. |
És feljöve a sáska egész Egyiptom földjére, s nagy sokasággal szálla le Egyiptom egész határára. Annak előtte sem volt olyan sáska, s ezután sem lesz olyan.
|
| 15. |
És elborítá az egész föld színét, és a föld elsötétedék, és megemészté a földnek minden füvét és a fának minden gyümölcsét, amit a jégeső meghagyott vala, és semmi zöld sem marada a fán, sem a mezőnek füvén egész Egyiptom földjén.
|
| 16. |
Akkor a fáraó siete hívatni Mózest és Áront, és monda: Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen és tiellenetek.
|
| 17. |
Most annak okáért bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet, és imádkozzatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa el éntőlem!
|
| 18. |
És kiméne a fáraó elől, és imádkozék az Úrhoz.
|
| 19. |
És fordíta az Úr igen erős nyugati szelet, és felkapá a sáskát, és veté azokat a Vörös-tengerbe; egy sáska sem marada egész Egyiptom határán.
|
| 20. |
De az Úr megkeményíté a fáraó szívét, és nem bocsátá el az Izrael fiait.
|