| 1. | És meghallá Jetró, Midián papja, Mózes ipa mindazt, amit Isten Mózessel és Izraellel, az ő népével cselekedett vala, hogy kihozta az Úr Izraelt Egyiptomból. |
| 2. | És felvevé Jetró, a Mózes ipa Cipporát, a Mózes feleségét, miután hazabocsátotta őt, |
| 3. | És az ő két fiát is, akik közül az egyiknek neve Gersom, mert azt mondotta vala: Bujdosó valék az idegen földön. |
| 4. | A másiknak neve pedig Eliézer, mert: Az én atyám Istene segítségül volt nekem, és megszabadított engem a fáraó fegyverétől. |
| 5. | Eljuta tehát Jetró, a Mózes ipa az ő fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, ahol ő táborozott vala az Isten hegye mellett. |
| 6. | És megüzené Mózesnek: Én, Jetró, a te ipad megyek tehozzád a te feleségeddel és az ő két fia is ővele. |
| 7. | Kiméne azért Mózes az ő ipa eleibe, és meghajtá magát és megcsókolá őt; és megkérdék egymást állapotuk felől, és bemenének a sátorba. |
| 8. | És elbeszélé Mózes az ő ipának mindazt, amit az Úr a fáraóval és az egyiptombeliekkel cselekedett vala Izraelért; mindazt a sok bajt, amelyek útközben érték vala őket, és [mimódon] szabadította meg őket az Úr. |
| 9. | És örvendeze Jetró mindazon a jón, amit az Úr az Izraellel cselekedett vala, hogy megszabadítá őt az egyiptombeliek kezéből. |
| 10. | És monda Jetró: Áldott legyen az Úr, aki megszabadított titeket az egyiptombeliek kezéből és a fáraó kezéből, aki megszabadította a népet az egyiptombeliek keze alól. |
| 11. | Most tudom már, hogy nagyobb az Úr minden istennél, mert az [lett vesztükre], amivel ellenük vétkeztek. |
| 12. | És Jetró, a Mózes ipa égő áldozattal és véres áldozattal áldozék az Istennek; Áron pedig és Izrael minden vénei jövének, hogy kenyeret egyenek a Mózes ipával Isten előtt. |
| 13. | És lőn másnap, leüle Mózes törvényt tenni a népnek; a nép pedig áll vala Mózes előtt reggeltől estig. |
| 14. | S amikor látja vala Mózes ipa mindazt, amit ő a néppel cselekedék, monda: Mi dolog az, amit te a néppel cselekszel? Miért ülsz te egymagad, mind az egész nép pedig előtted áll reggeltől estig? |
| 15. | És monda Mózes az ő ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám. |
| 16. | Ha ügyük-bajuk van, énhozzám jönnek, és törvényt teszek az ember között és felebarátja között, és tudtára adom az Isten végzéseit és törvényeit. |
| 17. | Mózes ipa pedig monda neki: Nem jó az, amit te cselekszel. |
| 18. | Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, amely veled van, mert erőd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad. |
| 19. | Most [azért] hallgass az én szavamra, tanácsot adok neked, és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten előtt, és te vidd az ügyeket Isten eleibe. |
| 20. | És tanítsd őket a rendeletekre és törvényekre, és add tudtukra az utat, amelyen járniuk kell, és a tennivalót, amelyet tenniük kell. |
| 21. | És szemelj ki magad az egész nép közül derék, istenfélő férfiakat, igazságos férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést, és tedd közöttük elöljárókká, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké. |
| 22. | Ezek tegyenek ítéletet a népnek minden időben úgy, hogy minden nagyobb ügyet teelődbe hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig ők ítéljenek; így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák. |
| 23. | Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja neked, megállhatsz, és az egész nép is helyére jut békességben. |
| 24. | És hallgata Mózes az ő ipa szavára, és mindazt megtevé, amit mondott vala. |
| 25. | És választa Mózes az egész Izraelből derék férfiakat, és a nép fejeivé tevé őket: ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké. |
| 26. | És ítélik vala a népet minden időben; a nehéz dolgokat Mózes elé viszik vala, minden kisebb dologban pedig ők ítélnek vala. |
| 27. | És elbocsátá Mózes az ő ipát, és ez elméne hazájába. |