| 1. | Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, istenévé teszlek téged a fáraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen. |
| 2. | Te mondj el mindent, amit neked parancsolok, Áron pedig, a te atyádfia, mondja meg a fáraónak, hogy bocsássa el Izrael fiait az ő földjéről. |
| 3. | Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, és megsokasítom az én jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén. |
| 4. | És a fáraó nem hallgat reátok; akkor én kezemet Egyiptomra vetem, és kihozom az én seregeimet, az én népemet, az Izrael fiait Egyiptom földjéről nagy büntető ítéletek által, |
| 5. | S megtudják az egyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom az Izrael fiait őközülük. |
| 6. | És cselekedék Mózes és Áron, amint parancsolta vala nekik az Úr; úgy cselekedének. |
| 7. | Mózes pedig nyolcvanesztendős és Áron nyolcvanhárom esztendős vala, amikor a fáraóval beszéltek. |
| 8. | És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: |
| 9. | Ha szól hozzátok a fáraó, mondván: Tegyetek csodát; akkor mondd Áronnak: Vedd a te vessződet, és vesd a fáraó elé; kígyóvá lesz. |
| 10. | Beméne azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedének, amint az Úr parancsolta vala. Veté Áron az ő vesszejét a fáraó elé és az ő szolgái elé, és kígyóvá lőn. |
| 11. | És előhívá a fáraó is a bölcseket és varázslókat, és azok is, Egyiptom írástudói, úgy cselekedének az ő titkos mesterségükkel. |
| 12. | Elveté ugyanis mindenik az ő vesszejét, és kígyókká lőnek; de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejét. |
| 13. | És megkeményedék a fáraó szíve, és nem hallgata reájok, amint megmondotta vala az Úr. |
| 14. | Az Úr pedig monda Mózesnek: Kemény a fáraó szíve, nem akarja a népet elbocsátani. |
| 15. | Eredj a fáraóhoz reggel; íme, ő kimegy a vízhez, és állj eleibe a folyóvíz partján, és a vesszőt, amely kígyóvá változott vala, vedd kezedbe! |
| 16. | És mondd neki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem a pusztában; de íme, mind ez ideig meg nem hallgattál. |
| 17. | Így szólt az Úr: Erről tudod meg, hogy én vagyok az Úr: Íme, én megsújtom a vesszővel, amely kezemben van, a vizet, amely a folyóban van, és vérré változik. |
| 18. | És a hal, amely a folyóvízben van, meghal, a folyóvíz pedig megbüdösödik, és irtózni fognak az egyiptombeliek vizet inni a folyóból. |
| 19. | Monda azért az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd a te vessződet, és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire; azoknak folyóvizeire, csatornáira, tavaira és minden vízfogóira, hogy vérré legyenek, és vér legyen Egyiptom egész földjén, mind a fa-, mind a kőedényekben. |
| 20. | Mózes és Áron pedig úgy cselekedének, amint az Úr parancsolta vala. És felemelé a vesszőt, és megsújtá a vizet, amely a folyóban vala a fáraó előtt és az ő szolgái előtt, és mind vérré változék a víz, amely a folyóban vala. |
| 21. | A hal pedig, amely a folyóvízben vala, meghala, és megbüdösödék a folyóvíz, és nem ihatának az egyiptombeliek a folyónak vizéből; és vér vala az egész Egyiptom földjén. |
| 22. | De úgy cselekedének Egyiptom írástudói is az ő varázslásukkal, és kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgata reájuk, amint az Úr megmondotta vala. |
| 23. | És elfordula a fáraó, és hazaméne, és ezen sem indula meg az ő szíve. |
| 24. | Az egyiptombeliek pedig mindnyájan ássák vala a folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak; mert nem ihatják vala a folyó vizét. |
| 25. | És hét nap telék el, amióta az Úr megsújtotta vala a folyóvizet. |