| 1. | És most hallgass, Jákób, én szolgám, és Izrael, akit én elválasztottam. |
| 2. | Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, aki megsegít: Ne félj, én szolgám, Jákób, és te igaz nép, akit elválasztottam! |
| 3. | Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. |
| 4. | És nevekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál. |
| 5. | Ez azt mondja: Én az Úré vagyok; amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: Az Úré vagyok; és hízelegve Izrael nevét említi. |
| 6. | Így szól az Úr, Izraelnek királya és megváltója, a Seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. |
| 7. | És ki hirdetett hozzám hasonlóan? Jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt. |
| 8. | Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok! |
| 9. | A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenceik mit sem használnak, és tanúik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek. |
| 10. | Ki alkotott istent, és bálványt [ki] öntött, amely semmit sem használ? |
| 11. | Íme, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek maguk is emberek; gyűljenek össze mind, és álljanak elő; féljenek, szégyenüljenek meg együtt! |
| 12. | A kovács fejszét [készít], és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt pöröllyel, és munkálja azt erős karjával, és megéhezik, és ereje nincsen, és vizet sem iszik, és elfárad. |
| 13. | Az ács mérőzsinórt von, és lefesti azt íróvesszővel, és meggyalulja azt, a cirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék. |
| 14. | Cédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdő fáiban, fenyőt plántál, amelyet az eső fölnevel. |
| 15. | Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belőlük és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sőt istent is csinál abból, és imádja, bálványt készít, és előtte leborul; |
| 16. | Felét tűzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát, és szól: Bezzeg melegem van, tűznél valék! |
| 17. | Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem! |
| 18. | Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik, és nem látnak, és szívük nem eszmél. |
| 19. | És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém, és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából utálatosságot csináljak-e, és leboruljak a fagally előtt? |
| 20. | Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét, és ezt mondja: Hát nem hazugság van-e jobb kezemben? |
| 21. | Oh emlékezzél meg, Jákób, ezekről, és Izrael, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izrael, nem feledlek el. |
| 22. | Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt, bűneidet; térj énhozzám, mert megváltottalak. |
| 23. | Örüljetek, egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok, földnek mélységei, ujjongva énekeljetek, hegyek, erdő és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izraelben megdicsőíti magát. |
| 24. | Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem, aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól; |
| 25. | Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi. |
| 26. | Aki szolgája beszédét beteljesíti, és véghezviszi követei tanácsát, aki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne, és Júda városainak: Megépíttessenek, és romjait felállatom! |
| 27. | Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki, és kiapasztom folyóvizeidet! |
| 28. | Ki Círusznak ezt mondja: Pásztorom, ki véghezviszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék! |