| 1. | És lőn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Recin, Szíriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izraelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem veheté meg azt. |
| 2. | És hírül vivék a Dávid házának, mondván: Szíria Efraimmal egyesült! És megindula szíve s népének szíve, amint megindulnak az erdő fái a szél miatt. |
| 3. | És mondá az Úr Ésaiásnak: Menj ki, kérlek, Akház eleibe te és Seár-Jásub fiad a felső tó csatornájának végéhez, a ruhafestők mezejének útján, |
| 4. | És mondd neki: Vigyázz és légy nyugodt; ne félj, és meg ne lágyuljon szíved e két füstölgő üszögdarab miatt, Recinnek és Szíriának, és Remalja fiának felgerjedett haragja miatt! |
| 5. | Mivelhogy gonosz tanácsot tartott ellened Szíria, Efraim és Remalja fia, mondván: |
| 6. | Menjünk el Júda ellen, s reszkettessük meg, és kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királlyá benne Tábeal fiát; |
| 7. | Így szól az Úr Isten: Nem áll meg és nem lészen ez! |
| 8. | Mert Szíria feje Damaszkusz, és Damaszkusznak feje Recin, és még hatvanöt esztendő, s megromol Efraim és nép nem lészen. |
| 9. | Efraim feje pedig Szamaria, és Szamaria feje a Remalja fia, ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok! |
| 10. | És szóla ismét az Úr Akházhoz, mondván: |
| 11. | Kérj jelt magadnak az Úrtól, a te Istenedtől, kérj a mélységben vagy fent a magasban! |
| 12. | És mikor szóla Akház: Nem kérek, s nem kísértem az Urat! |
| 13. | Akkor monda [a próféta]: Halld meg hát, Dávid háza! Hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok? |
| 14. | Ezért ad jelt nektek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, |
| 15. | Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani; |
| 16. | Mert mielőtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani, elpusztul a föld, melynek két királyától te reszketsz. |
| 17. | És hozni fog az Úr reád, és népedre, és atyád házára oly napokat, milyenek még nem jöttek, mióta Efraim elszakadott Júdától: Asszíria királyát. |
| 18. | És lesz ama napon: süvölt az Úr az Egyiptom folyóvize mellett való legyeknek, s Asszíria földje méheinek, |
| 19. | S mind eljönnek, és letelepszenek a meredek völgyekben és sziklák hasadékaiban, minden töviseken és minden legelőkön. |
| 20. | Ama napon leberetválja az Úr a folyón túl bérlett beretvával Asszíria királya által a főt s a lábak szőrét, amely a szakállt is leveszi; |
| 21. | És lesz ama napon, hogy ki-ki egy fejőstehenet tart és két juhot, |
| 22. | És lészen, hogy a tej bősége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön. |
| 23. | S lészen ama napon, hogy minden helyet, ahol ezer szőlőtő ezer siklust érő vala, tövis és gaz ver fel. |
| 24. | Nyilakkal és kézívvel mehet oda [az ember], mivel tövis és gaz verte fel mind az egész földet; |
| 25. | Sőt, a hegyekre, amelyeket kapával kapáltanak, sem fogsz felmenni, félvén a tövistől és gaztól; hanem barmok legelőjévé lesznek, és juhok járásává. |