A kegyes Jób jóléte

1. Vala Úz földjén egy ember, akinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűngyűlölő.
2. Születék pedig neki hét fia és három leánya.
3. És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala Keletnek minden fiánál.
4. Eljártak vala pedig az ő fiai [egymáshoz], és vendégséget szerzének otthon, ki-ki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három húgukat is, hogy együtt egyenek és igyanak velük.
5. Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értük Jób és megszentelé őket és jó reggel felserkene, és áldozik vala égő áldozattal mindnyájuk száma szerint, mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim, és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szívükben! Így cselekedik vala Jób minden napon.

Jób önmegadása nehéz megpróbáltatásokban

6. Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttük.
7. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jössz? És felelt a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át- meg átjártam a földet.
8. És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-e az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő.
9. Felelt pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-e Jób az Istent?
10. Nem te vetted-e körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.
11. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-e meg szemtől szembe téged?!
12. Az Úr pedig monda a Sátánnak: Íme, mindazt, amije van, kezedbe adom, csak ő magára ne nyújtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől.
13. Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjuknak házában.
14. És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettük legelésznek vala,
15. De a sabeusok rajtuk ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak neked.
16. Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak neked.
17. Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A káldeusok három csapatot alkotának, és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak neked.
18. Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjuknak házában;
19. És íme, nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegletét, és rászakada az a gyermekekre, és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak neked.
20. Akkor felkelt Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula.
21. És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!
22. Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.