Elihu beszédének befejezése: Isten felséges volta a zivatarban

1. Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, amely az ő szájából kijön!
2. Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
3. Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
4. Isten az ő szavával csodálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik úgy, hogy nem érthetjük.
5. Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a záporesőnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok]!
6. Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
7. Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
8. Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
9. Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
10. Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
11. És az körös-körül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, amit parancsol nekik, a föld kerekségének színén.
12. Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
13. Vedd ezt füledbe, Jób, állj meg, és gondold meg az Istennek csodáit!
14. Megtudod-e, mikor rendeli azt rájuk az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
15. Tudod-e, hogy miként lebegnek a felhők, [vagy] a tökéletes tudásnak csodáit [érted-e]?
16. Miképpen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
17. Vele együtt terjesztetted-e ki az eget, amely szilárd, mint az acéltükör?
18. Mondd meg nekünk, mit szóljunk neki? A sötétség miatt semmit sem kezdhetünk.
19. Elbeszélik-e neki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
20. Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.
21. Észak felől arany[színű világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
22. Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
23. Azért rettegjék őt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát ő egyet sem.