Folytatás: a „leviáthán” rajzolja Isten a hatalmát

1. Kihúzhatod-e a leviatánt horoggal, leszoríthatod-e a nyelvét kötéllel?
2. Húzhatsz-e gúzst az orrába, az állát szigonnyal átfúrhatod-e?
3. Vajon járul-e elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-e hozzád sima beszédekkel?
4. Vajon frigyet köt-e veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5. Játszhatol-e vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-e?
6. Alkudozhatnak-e felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-e azt?
7. Telerakhatod-e nyársakkal a bőrét, avagy szigonnyal a fejét?
8. Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harcot nem ismételed.
9. Íme, az ő reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!
10. Nincs oly merész, aki őt felverje. Ki hát az, aki velem szállna szembe?
11. Ki adott nekem előbb, hogy azt visszafizessem? Ami az ég alatt van, mind enyém!
12. Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13. Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14. Ki nyitotta fel orcájának ajtajait? Fogainak sorai körül rémület [lakik]!
15. Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.
16. Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17. Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18. Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19. A szájából szövétnekek jőnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.
20. Orrlyukaiból gőz lövell elő, mint a forró fazékból és üstből.
21. Lehelete meggyújtja a holt szenet, és a szájából láng lövell elő.
22. Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23. Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24. Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25. Hogyha felkel, hősök is remegnek; ijedtükben veszteg állnak.
26. Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.
27. Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az acélt, mint a korhadt fát.
28. A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29. Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30. Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31. Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32. Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki], a tenger megőszült.
33. Nincs e földön hozzá hasonló, amely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34. Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.