Jób töredelme

1. Jób pedig felelt az Úrnak, és monda:
2. Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál.
3. Ki az, mondod, aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nekem, és fel nem foghatom.
4. Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!
5. Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.
6. Ezért hibáztatom [magam], és bánkódom a porban és hamuban!

Isten igazat ád Jóbnak barátaival szemben

7. Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.
8. Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz, Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égő áldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék tiérettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.
9. Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Cófár, és úgy cselekedének, amiképpen mondotta vala nekik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.

Isten megáldja Jóbot jobban mint az előtt

10. Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, amije volt.
11. És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden előbbi ismerőse, és evének ővele együtt kenyeret az ő házában; sajnálkozának felette és vigasztalák őt mindama nyomorúság miatt, amelyet az Úr reá bocsátott vala, és ki-ki ada neki egy-egy pénzt, és ki-ki egy-egy aranyfüggőt.
12. Az Úr pedig jobban megáldá a Jób [életének] végét, mint kezdetét, mert lőn neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.
13. És lőn neki hét fia és három leánya.
14. És az elsőnek neve vala Jémima, a másodiké Keciha, a harmadiké Kéren-Happuk.
15. És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az ő atyjuk örökséget is ada nekik az ő fiútestvéreik között.
16. Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig.
17. És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.