Jób második védekezése: a Mindenhatóval senki nem perelhet

1. Felelt pedig Jób, és monda:
2. Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3. Ha perelni akarna ővele, ezer közül egy sem felelhetne meg neki.
4. Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5. Aki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6. Aki kirengeti helyéből a földet úgy, hogy oszlopai megrepedeznek.
7. Aki szól a napnak, és az fel nem kel, és bepecsételi a csillagokat.
8. Aki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9. Aki teremtette a Göncölszekeret, a Kaszáscsillagot, és a Fiastyúkot, és a Délnek titkos tárait.
10. Aki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csodákat megszámlálhatatlanul.
11. Íme, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12. Íme, ha elragad [valamit], ki akadályozza meg; ki mondhatja neki: Mit cselekszel?
13. Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb cinkosai is.
14. Hogyan felelhetnék hát én meg őneki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15. Aki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék neki; kegyelemért könyörögnék ítélő bírámhoz.
16. Ha segítségül hívnám, és felelne is nekem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17. Aki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18. Nem hagyna még lélegzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19. Ha erőre kerülne a dolog? Íme, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki énnekem napot?
20. Ha igaznak mondanám magamat, a szám kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engem.
21. Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, utálom az életemet.
22. Mindegy ez! Azért azt mondom: Elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23. Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24. A föld a gonosz kezébe adatik, aki az ő bíráinak arcát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25. Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26. Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27. Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal, és vidám leszek:
28. Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29. Rossz ember vagyok én! Minek fárasszam hát magamat hiába?
30. Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31. Akkor is a posványba mártanál engem, és az én ruháim is utálnának engem.
32. Mert nem ember ő, mint én, hogy neki megfelelhetnék, [és] együtt perbe állanánk.
33. Nincs is közöttünk igazlátó, aki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34. Venné csak el rólam az ő vesszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35. Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!