| 1. | Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói, mert eljő az Úrnak napja, mert közel van [az]. |
| 2. | Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, amilyen nem volt öröktől fogva, és nem is lesz utána többé nemzetségről nemzetségre. |
| 3. | Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság, meg sem menekülhet tőle semmi. |
| 4. | Amilyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok. |
| 5. | Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; amilyen az ütközetre kész hatalmas nép. |
| 6. | Elrémülnek tőle a népek, minden arc elsápad. |
| 7. | Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat. |
| 8. | Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; nekirohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtuk. |
| 9. | Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj. |
| 10. | Reszket előttük a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényüket. |
| 11. | És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora, mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony, nagy az Úrnak napja, és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt? |
| 12. | De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint, böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is! |
| 13. | És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert könyörülő és irgalmas ő, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. |
| 14. | Ki tudja, hátha visszatér, és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?! |
| 15. | Fújjatok kürtöt a Sionon, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést! |
| 16. | Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából. |
| 17. | A tornác és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh, Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtuk a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenük? |
| 18. | Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földje iránt, és kegyelmezett az ő népének. |
| 19. | És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Íme, adok nektek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között. |
| 20. | Az északi [népet] is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugati tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett. |
| 21. | Ne félj, te föld! Örülj és vigadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr! |
| 22. | Ne féljetek, ti mezei vadak, mert zöldülnek a pusztának virágai, mert a fa megtermi gyümölcsét, a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat. |
| 23. | Ti is, Sionnak fiai, örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadja nektek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat nektek az első [hónapban]. |
| 24. | És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat. |
| 25. | És kipótolom nektek az esztendőket, amelyeket tönkretett a szöcskő, a cserebogár, és a hernyó, és a sáska, az én nagy seregem, amelyet reátok küldöttem. |
| 26. | És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem. |
| 27. | És megtudjátok, hogy az Izrael között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem. |
| 28. | És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak. |
| 29. | Sőt, még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet. |
| 30. | És csodajeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. |
| 31. | A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja. |
| 32. | De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr! |