| 1. | És lőn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor [is], mondván: |
| 2. | Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd neki azt a beszédet, amit én parancsolok neked. |
| 3. | És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, háromnapi járó[föld]. |
| 4. | És kezde Jónás bemenni a városba egynapi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive! |
| 5. | A niniveiek pedig hivének Istenben, és böjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének. |
| 6. | És eljuta a beszéd Ninive királyához, és felkele királyi székéből, és leveté magáról az ő királyi ruháját, és zsákba borítkozék, és üle a porba. |
| 7. | És kiáltának és szólának Ninivében a királynak és főembereinek akaratából, mondván: Emberek és barmok, ökrök és juhok, semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, és vizet se igyanak! |
| 8. | Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak az Istenhez erősen, és térjen meg ki-ki az ő gonosz útjáról és az erőszakosságból, amely az ő kezükben van! |
| 9. | Ki tudja, talán visszatér és megengesztelődik az Isten, és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el! |
| 10. | És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjukról, és megbáná az Isten azt a gonoszt, amelyről mondá, hogy végrehajtja rajtuk, és nem hajtá végre. |