| 1. | Lőn pedig néhány nap múlva, a búzaaratásnak idejében, meglátogatta Sámson az ő feleségét, egy kecskegödölyét [vivén] neki, és monda: Bemegyek az én feleségemhez a hálóházba. De nem hagyá őt bemenni az ő atyja. |
| 2. | És monda annak atyja: Azt gondoltam, hogy gyűlölve gyűlölöd őt, azért odaadtam őt a te társadnak; de hát vajon húga nem szebb-e nálánál? Legyen őhelyette most az a tied. |
| 3. | És monda neki Sámson: Teljesen igazam lesz most a filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nekik. |
| 4. | És elment Sámson, és összefogdosott háromszáz rókát, és csóvákat vévén, a [rókák] farkait egymáshoz kötözé, és egy-egy csóvát tett [minden] két [rókának] farka közé. |
| 5. | És meggyújtá tűzzel a csóvákat, és beeresztette azokat a filiszteusok gabonájába, és felgyújtá a gabonakalangyákat, az álló vetéseket, a szőlőket és az olajfaerdőket. |
| 6. | Akkor mondának a filiszteusok: Ki cselekedte ezt? És mondák: Sámson, Thimneus veje, mert elvette [tőle] az ő feleségét, és adta azt az ő társának. Felmenének annak okáért a filiszteusok, és megégeték az asszonyt és annak atyját tűzzel. |
| 7. | Sámson pedig monda nekik: Bár ezt cselekedtétek, mégis addig nem nyugszom meg, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok. |
| 8. | És megverte őket keményen válluktól tomporukig, és lement, és lakott Ethamban, a sziklabarlangban. |
| 9. | A filiszteusok pedig felmentek, és megszállották Júdát, és Lehiben telepedtek le. |
| 10. | Akkor mondának a Júda férfiai: Miért jöttetek fel ellenünk? Azok pedig mondának: Sámsont megkötözni jöttünk fel, hogy úgy cselekedjünk vele, mint ő cselekedett mivelünk. |
| 11. | Ekkor háromezer ember ment le Júdából Ethamba, a sziklabarlanghoz, és monda Sámsonnak: Nem tudod-e, hogy a filiszteusok uralkodnak mirajtunk? Miért cselekedted ezt velünk? Ő pedig monda nekik: Amiképpen cselekedtek ők velem, én is úgy cselekedtem velük. |
| 12. | És mondának neki: [Azért] jöttünk le, hogy megkötözzünk, és hogy a filiszteusok kezébe adjunk téged. Sámson pedig monda nekik: Esküdjetek meg nekem, hogy ti nem rohantok reám. |
| 13. | És azok felelének neki, mondván: Nem! Csak megkötözvén megkötözünk, és kezükbe adunk, de nem ölünk meg téged. Azután megkötözték őt két új kötéllel, és felvezették őt a kőszikláról. |
| 14. | És mikor Lehi felé közeledett, és a filiszteusok [már] ujjongtak elébe, felindítá őt az Úrnak lelke, és olyanok lettek a karján levő kötelek, mint a lenszálak, melyeket megperzsel a tűz, és lemállottak a kötések kezeiről. |
| 15. | És egy nyers szamárállcsontot talála, és kinyújtván kezét, felvevé azt, és agyonvert vele ezer embert. |
| 16. | És monda Sámson: Szamár állcsontjával seregeket seregre, Szamár állcsontjával ezer férfit vertem le. |
| 17. | És mikor ezt elmondotta, elvetette kezéből az állcsontot, és elnevezé azt a helyet Ramath-Lehinek. |
| 18. | Azután megszomjúhozék felette igen, és felkiáltott az Úrhoz, és monda: Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy győzelmet, és most szomjan [kell] meghalnom, és a körülmetéletlenek kezébe jutnom! |
| 19. | Akkor meghasítá Isten a zápfogat, mely az állcsontban volt, és víz fakadt ki abból. Ő pedig ivott, ereje megtért, és megéledett. Azért neveztetik a „segítségül hívás forrásának” [e hely] Lehiben mind e mai napig, |
| 20. | És ítélé [Sámson] Izraelt a filiszteusok idejében húsz esztendeig. |