| 1. | De az Izrael fiai azután is gonoszul cselekedének az Úrnak szemei előtt, mikor Ehud meghalt. |
| 2. | Azért adá őket az Úr Jábinnak, a Kánaán királyának kezébe, aki Hásorban uralkodott; seregének vezére pedig Sisera volt. Ez a pogányok [városában], Harósethben lakott. |
| 3. | És kiáltának az Izrael fiai az Úrhoz, mert kilencszáz vasszekere volt, és húsz esztendeig zsarnokoskodott az Izrael fiai felett erőszakkal. |
| 4. | Ebben az időben Debora, a prófétanő, a Lappidoth felesége volt bíró Izraelben. |
| 5. | És ő a Debora pálmája alatt lakott Rá-ma és Bétel között az Efraim hegyén, és [ide] jöttek fel hozzá az Izrael fiai törvényre. |
| 6. | És elkülde és hívatá Bárákot, az Abinoám fiát Kedes-Naftaliból, és monda neki: Avagy nem parancsolta-e meg az Úr, Izraelnek Istene: Menj és vonulj fel a Tábor hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a Naftali és a Zebulon fiai közül? |
| 7. | És teellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az ő szekereit és seregét, és kezedbe adom őt. |
| 8. | És monda neki Bárák: Ha velem jössz, elmegyek, de ha nem jössz el velem, én sem megyek. |
| 9. | Ki felele: Elmenvén elmegyek teveled, csakhogy nem a tied lesz a dicsőség az útban, amelyre mégy, mert asszony kezébe adja az Úr Siserát. És felkele Debora, és elméne Bárákkal Kedes felé. |
| 10. | Összegyűjté annak okáért Bárák Zebulont és Naftalit Kedesbe, és elvive magával tízezer embert, és elméne vele Debora is. |
| 11. | A keneus Héber pedig elvált a keneusoktól, Hobábnak, a Mózes ipának fiaitól, és sátorát a Saanaim tölgyesénél vonta fel, mely Kedes mellett van. |
| 12. | Hírül vivék pedig Siserának, hogy Bárák, az Abinoám fia felvonult a Tábor hegyére. |
| 13. | Egybegyűjté azért Sisera minden szekereit, a kilencszáz vasszekeret, és egész népét, mely vele volt, a pogányok [városából], Harósethből, a Kison patakjához. |
| 14. | És monda Debora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, amelyen kezedbe adja az Úr Siserát! Hisz [maga] az Úr vezet téged! És alájöve Bárák a Tábor hegyéről, és a tízezer ember őutána. |
| 15. | És megrettenté az Úr Siserát minden szekereivel és egész táborával fegyvernek élével Bárák előtt annyira, hogy Sisera leugrott szekeréről, és gyalog futott. |
| 16. | Bárák pedig a szekereket és a tábort egész Harósethig, a pogányok [városáig] űzé, és Siserának egész tábora elhulla fegyvernek éle miatt, még csak egyetlenegy sem maradt meg. |
| 17. | Sisera pedig gyalog futott Jáhelnek, a keneus Héber feleségének sátoráig, mert béke volt Jábin között, Hásor királya között, és a keneus Héber háznépe között. |
| 18. | És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda neki: Jöjj be, uram, jöjj be hozzám, ne félj! És betére őhozzá a sátorba, és betakará őt lasnakkal. |
| 19. | [Az] pedig monda neki: Adj, kérlek, innom egy kis vizet, mert szomjúhozom! És megnyita ez egy tejestömlőt, és ada neki inni, és betakará őt. |
| 20. | És [az annak felette] monda neki: Állj a sátor ajtajába, és ha valaki jőne és kérdezne, és ezt mondaná: Van-e itt valaki? – mondjad: Nincsen! |
| 21. | Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget, és pörölyt vőn kezébe, és beméne őhozzá halkan, és beveré a szöget halántékába úgy, hogy beszegeződék a földbe. Amaz pedig nagy fáradtság miatt mélyen aludt vala, és így meghala. |
| 22. | És íme, amint Bárák űzve [keresné] Siserát, Jáhel kiméne elébe, és monda neki: Jöszte és megmutatom neked az embert, akit keresel. És beméne őhozzá, és íme, Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában. |
| 23. | Így alázá meg Isten azon a napon Jábint, a Kánaán királyát az Izrael fiai előtt. |
| 24. | Az Izrael fiainak keze pedig mind jobban ránehezedék Jábinra, a Kánaán királyára, mígnem kiirták Jábint, a Kánaán királyát. |