| 1. | Felkele pedig jó reggel Jerubbaál – ez Gedeon – és az egész nép, mely vele volt, és táborba szállának a Haród kútjánál, és a Midián tábora tőle északra volt, a Móré halomtól fogva, a völgyben. |
| 2. | És monda az Úr Gedeonnak: Több ez a nép, mely veled van, hogysem kezébe adhatnám Midiánt; Izrael [még] dicsekednék velem szemben, mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nekem! |
| 3. | Azért kiálts a népnek füle hallatára, mondván: Aki fél és retteg, térjen vissza, és menjen el a Gileád hegységről! És visszatérének a nép közül huszonkétezren, és [csak] tízezren maradának [ott]. |
| 4. | És monda az Úr Gedeonnak: Még ez a nép is sok; vezesd őket le a vízhez, és ott megpróbálom őket neked, és amelyikről azt mondom neked: Ez menjen el veled, az menjen el veled; de bármelyikről azt mondom: Ez ne menjen el veled, az ne [is] menjen! |
| 5. | És levezette a népet a vízhez, és monda az Úr Gedeonnak: Mindazokat, akik nyelvükkel nyalnak a vízből, mint ahogyan nyal az eb, állítsd külön, valamint azokat is, akik térdeikre esnek, hogy igyanak. |
| 6. | És lőn azoknak száma, akik kezükkel szájukhoz [véve] nyaldosák a [vizet], háromszáz férfiú, a nép többi része pedig mind térdre esve ivott. |
| 7. | És monda az Úr Gedeonnak: E háromszáz férfiú által szabadítlak meg titeket, akik nyaldosták vala [a vizet], és adom Midiánt kezedbe; a többi nép pedig menjen el, ki-ki a maga helyére. |
| 8. | És ők kezükbe vevék a népnek útravalóját és kürtjeit. Az Izrael [többi] férfiait pedig mind elküldötte, mindeniket a maga hajlékába, és [csak] a háromszáz férfiút tartotta meg. A Midián tábora pedig alatta feküdt a völgyben. |
| 9. | És monda neki az Úr azon az éjszakán: Kelj fel, menj alá a táborba, mert kezedbe adtam őket! |
| 10. | Ha pedig félsz lemenni, menj le te és Púra, a te szolgád a táborba! |
| 11. | És hallgasd meg, mit beszélnek, hogy annak utána megerősödjenek a te kezeid, és menj alá a táborba! És lement ő és Púra, az ő szolgája a fegyveresek szélső részéhez, akik a táborban voltak. |
| 12. | És a midiániták és az amálekiták és a napkeletiek minden fiai [úgy] feküdtek a völgyben, mint a sáskák sokasága, és tevéiknek nem volt száma sokaságuk miatt, mint a fövenynek, mely a tenger partján van. |
| 13. | Mikor pedig Gedeon [oda]ment, íme, az egyik férfiú [éppen] álmát beszélte el a másiknak, és monda: Íme, álmot álmodtam, hogy egy sült árpakenyér hengergett alá a midiániták táborára, és mikor a sátorig jutott, megütötte azt úgy, hogy eldőlt, és felfelé fordította azt, és a sátor ledőlt. |
| 14. | A másik aztán felele és monda: Nem egyéb ez, mint Gedeonnak, a Joás fiának, az Izraelből való férfiúnak fegyvere, az ő kezébe adta az Isten Midiánt és egész táborát. |
| 15. | És mikor hallotta Gedeon az álomnak elbeszélését és annak magyarázatát, meghajtá magát, és visszatére az Izrael táborába, és monda: Keljetek fel, mert kezetekbe adta az Úr a Midián táborát! |
| 16. | És a háromszáz embert három csapatba osztá el, és mindeniknek kezébe egy-egy kürtöt adott, és üres korsókat, és fáklyákat e korsókba. |
| 17. | És monda nekik: Énreám vigyázzatok, és úgy cselekedjetek! És íme, én bemegyek a tábornak szélibe, és akkor amint én cselekszem, [ti is] úgy cselekedjetek! |
| 18. | Ha én a kürtbe fúvok, és mindazok, akik velem vannak, akkor ti is fújjátok meg a kürtöket az egész tábor körül, és ezt kiáltsátok: Az Úrért és Gedeonért! |
| 19. | És leméne Gedeon és az a száz férfiú, aki vele volt, a tábor széléhez a középső éjjeli őrség kezdetén, amikor éppen az őrség felváltatott, és kürtölének a kürtökkel, és összetörék a korsókat, amelyek kezükben [valának]. |
| 20. | És kürtölt [mind] a három csapat a kürtökkel, és összetörték a korsókat, és bal kezükben tartották a fáklyákat, jobb kezükben pedig a kürtöket, hogy kürtöljenek, és kiáltának: Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért! |
| 21. | És mindenik ott állott a maga helyén a tábor körül. Erre az egész tábor futásnak eredt, és kiáltozott, és menekült. |
| 22. | És mikor a háromszáz [ember] belefújt kürtjébe, fordítá az Úr kinek-kinek fegyverét az ő felebarátja ellen az egész táborban, és egész Bét-Sittáig futott a tábor, Cererah felé, Abelmehola határáig, Tabbathon túl. |
| 23. | És egybegyűjtettek az Izrael férfiai Naftaliból, Áserből és az egész Manasséből, és úgy űzék a midiánitákat. |
| 24. | És követeket külde Gedeon az egész Efraim hegységbe, [ezt] üzenvén: Jöjjetek alá a midiániták ellen, és foglaljátok el előttük a vizeket Bétbaráig, és a Jordánt! És egybegyűle Efraimnak minden férfia, és elzárák a vizeket Bétbaráig, és a Jordánt [is]. |
| 25. | És elfogák Midiánnak két fejedelmét, Orebet és Zéebet, és megölék Orebet az Oreb kőszikláján, és Zéebet megölék a Zéeb pajtájában, és űzték a midiánitákat. Orebnek és Zéebnek fejét pedig elvivék Gedeonnak a Jordánon túl. |