| 1. | Lőn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az ő atyjukfiai, a zsidók ellen. |
| 2. | Valának, akik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nekünk gabona kell, hogy együnk és éljünk. |
| 3. | És valának, akik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szőlőinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nekünk gabona kell, mert éhezünk. |
| 4. | Viszont valának, akik ezt mondják vala: Kölcsönvettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szőlőinkre, |
| 5. | És íme, bár a mi testünk éppen olyan, mint a mi atyánkfiainak teste, s a mi fiaink olyanok, mint az ő fiaik, minekünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat és leányainkat, sőt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erőnk arra, [hogy őket megválthatnók], hisz mezeink és szőlőink másokéi már! |
| 6. | Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam, |
| 7. | És magamba [szállva] gondolkodtam erről, és megfeddém az elöljárókat és főembereket, ezt mondván nekik: Ti a ti atyátokfiaival szemben uzsoráskodtok! És szerzék őellenük nagy gyűlést, |
| 8. | És mondám nekik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, akik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s ők nekünk adják el magukat?! És hallgatának, és nem tudának felelni semmit. |
| 9. | És mondék: Nem jó dolog ez, amit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy [valahára] ne gyalázzanak [már] minket a pogányok, a mi ellenségeink? |
| 10. | Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nekik; engedjük el, kérlek, e tartozást! |
| 11. | Adjátok vissza, kérlek, nekik még ma az ő mezeiket, szőlőiket, olajkertjeiket és házaikat; ennek felette a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát [engedjétek el]. |
| 12. | És felelének: Visszaadjuk, és tőlük nem veszünk semmit, úgy cselekszünk, amint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat, és megeskettetém őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni. |
| 13. | Ruhámat is megrázám, és mondék: Éppen így rázzon ki az Isten minden embert az ő házából és vagyonából, és éppen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen! És dicsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép. |
| 14. | Sőt azon naptól fogva, melyen Júdának földjére helytartójukul rendeltettem, Artaxerxész királynak huszadik esztendejétől fogva harminckettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én atyámfiai a helytartónak járó kenyeret nem evénk. |
| 15. | Holott az előbbi helytartók, akik énelőttem valának, terhelék a népet, és vevének tőlük kenyérért és borért negyven ezüstsikluson felül, sőt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten félelme miatt. |
| 16. | Sőt még e kőfalon is dolgoztam; mezőt sem szereztünk; s minden én legényeim egybegyűltek ott a munkára. |
| 17. | Annak felette a zsidók, továbbá a másfél száz főember, és akik jőnek vala mihozzánk a körültünk lakó pogányok közül, az én asztalomnál [esznek vala]. |
| 18. | Amit minden napra készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is készítének nekem, minden tíz napra vala mindenféle bor bőségesen; és mindemellett sem kívántam be a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen. |
| 19. | Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, amit én e néppel cselekedtem! |