| 1. | És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől. |
| 2. | És kiálta [teljes] erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé! |
| 3. | Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ővele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak. |
| 4. | És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból; |
| 5. | Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól. |
| 6. | Fizessetek úgy neki, amint ő fizetett nektek, és kétszerrel kettőztessétek meg neki az ő cselekedetei szerint; amely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek neki. |
| 7. | Amennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyásszal fizessetek neki, mert ezt mondja az ő szívében: Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok. |
| 8. | Ennek okáért egy nap jőnek őreá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt. |
| 9. | És siratják őt, és jajgatnak őrajta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dobzódtak, mikor az ő égésének füstjét látják, |
| 10. | Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj-jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted! |
| 11. | A föld kalmárai is siratják és jajgatják őt, mert az ő áruikat immár senki nem veszi; |
| 12. | Arany-, és ezüst-, és drágakő-, és gyöngy-, és gyolcs-, és bíbor-, és selyem-, és skarlátcikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsont edényt, és drágafából és rézből és vasból és márványkőből [csinált] minden edényt; |
| 13. | És fahéjat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit. |
| 14. | És a gyümölcs, amit a te lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden, ami ínyes és pompás, eltávozott tőled, és többé azokat meg nem találod. |
| 15. | Ezeknek árusai, akik meggazdagodtak őtőle, távol állanak az ő kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván, |
| 16. | És ezt mondván: Jaj-jaj, a nagy város, amely öltözött gyolcsba és bíborba és skarlátba, és megékesíttetett arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság! |
| 17. | És minden hajósmester, és a hajókon levők mind, a sokaság, és az evezők, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának. |
| 18. | És kiáltának, látván az ő égésének füstjét, és ezt mondják vala: Mi hasonló e nagy városhoz? |
| 19. | És port hányván az ő fejükre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj-jaj! Az a nagy város, amelyben meggazdagodott mindenki, akinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy órában! |
| 20. | Örülj őrajta, menny, és ti szent apostolok és próféták, mert az Isten büntette meg őt értetek való büntetéssel. |
| 21. | És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn, és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik! |
| 22. | És hárfásoknak és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava tebenned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé tebenned; és malomnak zúgása sem hallatik többé tebenned; |
| 23. | És szövétneknek világossága többé tebenned nem fénylik; és vőlegénynek és menyasszonynak szava sem hallatik többé tebenned; mert a te kalmáraid valának a földnek fejedelmei; mert a te bűvöléseidtől eltévelyedtek mind a népek. |
| 24. | És abban prófétáknak és szenteknek vére találtatott, és mindeneknek, akik megölettek a földön. |