| 1. | Boáz pedig felment a kapuba, és ott leült. És íme, arra ment az a legközelebbi rokon, akiről Boáz beszélt vala, és monda neki: Jer csak, ülj ide, atyafi! És az odament és leüle. |
| 2. | Ekkor ő maga mellé vett tíz férfiút a város vénei közül, és monda: Üljetek ide! És azok leülének. |
| 3. | És ő monda a legközelebbi rokonnak: Azt a darab szántóföldet, mely a mi atyánkfiáé, Eliméleké volt, eladja Naómi, aki hazajött a Moáb mezejéről. |
| 4. | Én pedig gondoltam, hogy füledbe juttatom, mondván: Vedd meg az itt ülők előtt és az én népemnek vénei előtt! Ha megváltod, váltsd meg; és ha nem váltod meg, jelentsd ki előttem, hogy tudjam, mert rajtad kívül nincs, aki megváltaná, és én vagyok utánad. És az monda: Én megváltom. |
| 5. | És monda Boáz: Amely napon megveszed a szántóföldet Naómi kezéből, akkor a moábita Ruthtól, a megholtnak feleségétől veszed meg, hogy nevet támassz a megholtnak az ő örökségében. |
| 6. | A legközelebbi rokon pedig monda: Nem válthatom meg magamnak, hogy el ne veszessem a magam örökségét; váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom meg! |
| 7. | Ez vala pedig [a szokás] régen Izraelben, a megváltás és cserélés alkalmával, minden dolognak megerősítésére: A férfi lehúzta az ő saruját és odaadta felebarátjának, és ez volt a bizonyság Izraelben. |
| 8. | Monda annak okáért a legközelebbi rokon Boáznak: Vedd meg magadnak! És lehúzta a saruját. |
| 9. | És monda Boáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok tanúi ma, hogy megvettem mindent, ami Eliméleké volt, és mindent, ami Kiljoné és Mahloné volt, Naómi kezéből, |
| 10. | [Sőt], a moábita Ruthot is, Mahlonnak feleségét feleségül vettem, hogy nevet támasszak a megholtnak az ő örökségében, és ki ne vesszen a megholtnak neve az ő atyjafiai közül és az ő helységének kapujából. Tanúk vagytok ma. |
| 11. | És monda az egész nép, mely a kapuban vala és a vének: Tanúk vagyunk! Tegye az Úr az asszonyt, aki a te házadba megy, olyanná, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették fel Izrael házát, és gyűjts vagyont Efratában, és szerezz nevet Betlehemben! |
| 12. | És a te házad legyen, miként a Pérec háza – akit Támár szült Júdának – abból a magzatból, amelyet az Úr adánd neked ettől az asszonytól! |
| 13. | Elvevé annak okáért Boáz Ruthot, és lőn az neki felesége, és beméne hozzá, és megadá az Úr, hogy az fogana az ő méhében, és szült fiút. |
| 14. | És mondák az asszonyok Naóminak: Áldott az Úr, aki ma nem engedte meg, hogy rokon nélkül maradj, emlegessék az ő nevét Izraelben! |
| 15. | És legyen ő a te lelkednek megvidámítója, és vénségednek istápolója, mert menyed szülte őt, az, aki téged szeret, és aki többet ér neked hét fiúnál. |
| 16. | Ekkor megfogá Naómi a gyermeket, és ölébe vevé, és dajkája lőn annak. |
| 17. | A szomszédasszonyok pedig nevet adtak neki, mondván: Fia született Naóminak, és nevezték az ő nevét Obednek. Ez az apja Isainak, a Dávid atyjának. |
| 18. | És a Pérec nemzetségei ezek: Pérec nemzé Hesront, |
| 19. | Hesron pedig nemzé Rámot, és Rám nemzé Amminádábot, |
| 20. | Amminádáb pedig nemzé Naássont, és Naásson nemzé Sálmónt, |
| 21. | Sálmón pedig nemzé Boázt, és Boáz nemzé Obedet, |
| 22. | És Obed nemzé Isait, Isai pedig nemzé Dávidot. |