| 1. | Énekek éneke, mely Salamoné. |
| 2. | Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál. |
| 3. | A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok. |
| 4. | Vonj engemet teutánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába, örvendezünk és vigadunk tebenned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged. |
| 5. | Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai, mint Kédár sátrai [és] Salamon szőnyegei. |
| 6. | Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, a magam szőlőjét nem őriztem. |
| 7. | Mondd meg nekem, [te], akit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben, mert miért legyek én olyan, mint aki elfátyolozza magát társaid nyájainál? |
| 8. | Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb, jöjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül! |
| 9. | A fáraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám. |
| 10. | Szépek a te orcáid a [halántékra való] láncokban, a te nyakad a gyöngysorokban. |
| 11. | Aranyláncokat csinálunk neked, ezüstből csinált gyöngyökkel. |
| 12. | Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jó illata származik éntőlem. |
| 13. | [Olyan] az én szerelmesem nekem, mint egy kötés mirha, mely az én kebleim között hál. |
| 14. | [Mint] az Engedi szőlőiben a ciprusfürt, [olyan] nekem az én szerelmesem. |
| 15. | Íme, szép vagy, én mátkám, íme, szép vagy, a te szemeid [olyanok, mint] a galambok. |
| 16. | Íme, te [is] szép vagy, én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő. |
| 17. | A mi házainknak gerendái cédrusfák, és a mi mennyezetünk ciprusfa. |