| 1. | Én Sáronnak rózsája [vagyok], és a völgyek lilioma. |
| 2. | Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt. |
| 3. | Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni, és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek. |
| 4. | Bevisz engem a borozóházba, és zászló felettem a szerelme. |
| 5. | Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal, mert betege vagyok a szerelemnek. |
| 6. | Az ő bal keze az én fejem alatt van, és jobb kezével megölel engem. |
| 7. | Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, amíg akarja. |
| 8. | Az én szerelmesemnek szavát [hallom], íme ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon! |
| 9. | Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz vagy a szarvasoknak fiához. Íme, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül. |
| 10. | Szóla az én szerelmesem nekem, és monda: Kelj fel, én mátkám, én szépem, és jöszte! |
| 11. | Mert íme a tél elmúlt, az eső elmúlt, elment. |
| 12. | Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön. |
| 13. | A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jó illatot adnak; kelj fel, én mátkám, én szépem, és jöjj [hozzám]! |
| 14. | Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nekem a te orcádat, hadd halljam a te szódat, mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes! |
| 15. | Fogjátok meg nekünk a rókákat, a rókafiakat, akik a szőlőket elpusztítják, mert a mi szőlőink virágban vannak. |
| 16. | Az én szerelmesem enyém, és én az övé, aki a liliomok közt legeltet. |
| 17. | Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak, térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz vagy a szarvasoknak fiához a Béter hegyein. |